Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Kiss József: A szegedi várkatonaság igénye a dél-kiskunsági pusztákra 1686 és 1733 között
Előbb azonban nézzük meg, valójában milyen is volt ez a szegedi végvár! A mai szemlélő annak a várnak szinte már a nyomát sem találja. Legfeljebb annyit tud róla, hogy eredetileg római kori erődítmény volt, s az 1879. évi nagy tiszai árvíz után, az 1881-83. években ennek a várrendszernek a köveiből építették újjá Szegedet, a hatalmas sugárutak mentén emelt köz- és magánépületekkel, l’allas Athene, Themis ős Thalia palotáival . A hajdani vár a római korban még csak egyszerű várerőd volt a Tisza- Maros torkolaténál, a tiszai karavánút végállomásán létesített erődítmény őrtornyokkal, forgalmas kikötővel, postaállomással és sóraktárral.9 Szeged a 12. sz.-ban a jeruzsálemi Szent János Lovagrend (Johannita, Ispotályos) birtokába került.10 A johanniták a kikötővel szemben emeltek egy 22 X 18 m alapterületű (396 m2), 2,5 m vastag falú és kb. 7m magas téglaópít- ményt, amely évszázadokon át megmaradt.11 A török hódoltság idején, az 1543-49-es években épült ki a vár és a Palánk, amely „négyhengeres, saroktornyos és négyszögletes kaputornyos épületegyüttes volt, 880x870 m-es alapterületen feküdt, 9 hold és 125 négyszögöl területtel rendelkezett”.12 Ezt a térséget mintegy 15 m széles vizesárok vette körül, amely mindkét végével a Tiszába torkollott „s onnét nyerte átlagosan 3 m mély vizét”.13 A vizesárok és a sáncok fölött nyíltak a kapuk minden irányban, a külső palánk és a puszták felé. Ez az erődrendszer a háborúk során sokszor megrongálódott, de komolyabb újjáépítésére csak 1692-től került sor. A szegedi végvár és földerődítmény megrongált képét igen jól mutatja Lambion udvari hadmérnök és Luigi Eernando de Marsigli ezredes, főhadmérnök vedutája s az ennek alapján készült térkép 1703-ból, amely a Német Lovagrend Központi Levéltárában található.14 A Kákóczi-szabadságharc idején a várkommendánsok több ízben foglalkoztak a vár és az erődítmény kijavításával, sőt a bővítésével is.15 Végül bg Savoyai Jenő tábornagy, az Udvari Haditanács elnöke 1711 végén rendelte el az újjáépítést ős a korszerűsítést, sőt az egész Tiszai Határőrvidék megerősítését is. De la Croix Paitis francia származású császári alezredes, főhadmérnök kapott megbízást a tervek elkészítésére. Mivel 1712 nyarán iszonyú árvíz pusztította Szegedet, a Vár és az erőd- rendszer is sok károsodást szenvedett, a kivitelezéshez csak a következő, években foghattak hozzá. Mozgósították a legjobb építőmérnököket- továbbá Csanád, Csongrád, Bács-Bodrog vármegyék és a Kiskun Kerület helységeinek lakosságát. Arad vármegyéből valóságos erdőre való tömbfát és építődeszkát, Borsod vármegyéből terméskövet és mészkövet szállítottak Szegedre. 1714 júliusától részt vettek az építőmunkában az Alexander Württemberg-, a Franz Bonnewall- és a Pálffy Miklós-főle gyalogezredek és természetesen a szegedi várőrség katonái is. A sáncárkokat nagyjából a mai Tisza Lajos körút vonalában a Holt-Tisza medréből mélyítették ki átlagosan 19 m szélességben. Az árokrendszer belső oldalán 6 m koronaszélességű, magas földsáncot építettek. Az ÉK-i földbástya a mai Tanácsköztársaság útja és a Szent Mihály utca között, az É-i földbástya a mai Szent István tőr délkeleti felében, az ÉNY-i a mai Lechner tér déli körzetében, a Ny-i a mai Mérey és az Attila utcák közti térségben, a DNY-i a mai Gutenberg, a Gogol és a Jósika utcák találkozásánál, a D-i pedig a mai Bolyai és a Dáni utcák térségében épült ki.16 Ezt a bástya- és sáncrendszert ,,Eugenius-árok”-nak nevezték el, a nép körében Csillagsánc vagy Mélysánc néven szerepelt. Marsigli, De la Croix és F. C. de Beaulaincourt francia térképész kitűnő tollrajzai, továbbá a városról és a várról készült sok gobelinkép, rézmetszet és emlék57
