Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
N. Kiss István: A katonaparasztság sorsa 1699-től a 19. század második feléig
jelentős hányadát. Egy 1679-ben készült kamarai kimutatás jelzi a Zrínyi birtok katonai terhét. Az „Elzálogosítva és katonai szolgálatért felszabadítva” című rovatban pontosan összegezték azokat a birtokrészeket, amelyeknek jövedelme a katonaparasztok és más katonai kiadások fedezésére szolgált.5 A katonatelek adómentessége folytán a különböző uradalmak jövedelme a következő arányban csökkent : a Muraközi uradalomban 21,8%-ot, az Ozalyiban 20,4%-ot, a Ribnikiben 62,5%-ot és a Grob- nikiben 28,3%-ot tett ki a katonai terhek aránya. Ide vágó központi forrásanyag hiányában a katonaparasztság országos arányára nézve nincsenek pontos adataink. Megközelítő, bár nem pontos képet úgy kaphatunk e réteg számszerű súlyáról, ha áttekintjük a nagy uradalmak szervezetében található harcos paraszti elemeket. A Zrínyiek legnagyobb birtoka a horvát-magyar határon fekvő Muraközi uradalom volt; 1672-ben a katonaparaszti mustra 200 lovast és 284 hajdút sorolt fel, majd 10 évvel később (1682) 238 huszárt és 148 hajdút.6 Kb. minden ötödik jobbágy katonaparaszt volt az uradalomban. Jellemző, hogy 1670-ben, amikor az elkobzott vagyont a királyi kamara, mint új birtokos, átvette, a katonaparaszti szervezetet teljes mértékben fenntartotta. A Zrínyiek kisebb dalmát váraiban az uradalmi katonaságot államosították, azaz a katonaparasztokat 1670-ben besorozták a királyi határőrségbe.7 — A legerősebb földesúri hadsereget Horvátországban a zágrábi püspök tartotta fenn: a püspöki uradalmak 3067 jobbágya közül 744-en katonaparasztok voltak.8 Itt is minden ötödik jobbágy katonaparaszt, sőt közülük 44-en nemesi származásúak voltak. — A Kapuvári uradalomban, az ország nyugati határszélén, 1660-ban 264 katona és libertinus család élt, s arányuk elérte a népesség egyötödét. - Az északnyugaton, Trencsén vármegyében, fekvő Lednicei uradalomban 1641-ben 926 jobbágycsaládból 193 fegyverrel volt köteles szolgálni; arányuk 20,8%-ot tett ki. - Keleten, a Szatmári uradalomban, ahol a várban egy zsoldos kötelék is szolgált, 1620-ban 60 libertinus famíliát írtak össze. Nem számítva a zsoldosokat, a népesség - 975 család - 6,2%-a tartozott a védelmi-kézműipari feladatokat ellátó kiváltságos helyzetű parasztokhoz. Néhány évtizeddel később, 1648-ban ugyanitt 83 zsoldost, 226 kózmívest és 830 jobbágycsaládot írtak össze, továbbá 401 libertinus famíliát, ez utóbbiak aránya a népesség 25%-ára rúgott.9 A legnagyobb kiterjedésű birtok-komplexumot Magyarországon a Rákóczi uradalmak alkották.10 A jószágok kamarai igazgatásának időszakában (1688-1690) készült jövedelem-kimutatás 15 uradalmat ölel fel Észak-, Közép- és Kelet-Magyarországon. A birtokok nagyrésze a 17. század derekáról származó urbáriumokhoz képest ekkor erősen leromlott állapotú. Valamennyi uradalom adatait összegezve, az 5051 családból 4364 família (79,3%) a jobbágyokra, kézművesekre, pásztorokra s halászokra, míg 1137 família a darabontokra, hajdúkra és szolgáló nemesekre esett, akiknek aránya a népesség 20,6%-át tette ki. Ez a csoport zömmel a szabad telken ülő katonaparasztokból és olyan szegény nemesekből állt, akik a juttatott szolgálati birtok fejében fegyverrel, vagy közigazgatási munkával szolgálták az uradalmat. Mintegy kétharmaduk katonai, egyharmaduk pedig gazdasági területen tevékenykedett az uradalomban; az előbbiek a népesség 14-15%-át, az utóbbiak 6—7%-át tették ki. Mivel a szolgálati telek többnyire egész telek volt (sessio integra), az uradalmi servions nemesek és hajdúk általában több és jobb minőségű földdel rendelkeztek, mint az számukból következtetve arányos lett volna. A földesúr szempontjából ez nagy terhet jelentett, amelyet az csak döntően fontos katonai-politikai célért (magánhadsereg) vállalt magára. Ennek 36