Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
B. Balsai Jolán: Zemplén várai és várkastélyai a 17-18. század fordulóján
B. Baisai Jolán ZEMPLÉN VÁRAI ÉS VÁRKASTÉLYAI A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár térképeinek és tervrajzainak restaurálása és a megyei művészettörténeti topográfiához kapcsolódó adatgyűjtésem során fordult figyelmem a zempléni várak és várkastélyok 17-18. századi története, s ezen építmények későbbi - máig nyúló — históriája felé. Egy megkezdett kutatómunka első eredményeiről próbálok számot adni. Sőt nem is annyira eredményekről, hanem inkább csak vázlatos célkitűzésekről, kutatási irányokról, s az eddigi irodalom és forráskiadás, valamint helyszíni bejárások alapján levont következtetéseimet kísérelem meg megfogalmazni. A 17-18. század fordulója cezúrát képez a magyarországi erődítmények történetében. Ez különösen megfigyelhető egy olyan megye példáján, mint Zemplén. Helyzete sajátos volt, mert hosszú időn keresztül a királyi Magyarország és „ Erdély érintkezésénél feküdt, másrészt földrajzi arculata is sajátos. Északi része hegyvidék, amelyet észak-dél irányú folyó- és patakvölgyek tagoltak. Középső részétől dél-délnyugat felé haladva a folyókat (Tisza, Bodrog) kiterjedt sík vidékek kísérték. Területén csakúgy megtalálhatók voltak a nagy uradalmak, mint a középbirtokok, s a mezővárosok láncolata (a Hegyalján).1 A középkor végén mintegy kéttucatnyi vár és várkastély állt Zemplénben, kétharmaduk a megye északi, hegyes részén.2 Ezek a várak részben viszonylag kicsiny hegyi „sasfószkek”, részben kisebb várkastélyok. Mivel többségük elpusztult, vagy felméretlen rom, ill. felismerhetetlensé- gig átépítették, s monografikus feldolgozásuk sincs, nehéz pontos értékelést adni Zemplén középkori vár-örökségéről.3 A 16. század első felében, a mohácsi vész után évtizedeken keresztül várharcok színhelye Zemplén. Ekkoriban pusztul el több középkori hegyivár (pl. Tállya, Űjhely),4 s épülnek új erősségek (Patak, Szerencs, Zétóny stb.).5 A 17. század első felének harcaiban ismét több régi típusú hegyi vár lett rommá. Jeszenőt, Barkót 1644-ben I. Rákóczi György foglalta el és rombolta le.6 Két ostromot kellett átvészelnie Szerencsnek is. E században régi várak átépítéseként is egyre több várkastélyt emelnek, így Homonnán, Sztárán, Nagyrnihályban.7 Várad török kézre kerülése (1660) után sem értékelődött fel a zempléni várak - mint végvárak - szerepe. Igazán korszerűen kiépített vár csak egy akadt közöttük: Sárospatak. Ezt a 17. század első felében a Rákóczi család — mint fő birtokközpontját — igyekezett minél jobban megerősíteni. Az 1620-as években elsősorban a leginkább támadható hosszú északi falat próbálták védhetőbbé tenni. Két bástya is épült: az Üj-bástya (1627-re lett készen) és a Törnlöc-bástya. A bástyák között húzódó falat is vastagították, az előtte húzódó árkot mélyítették. Erősítették a templom falát, magasították a déli oldalon álló tornyot. A Vörös-torony melletti kastélyszárnyra emeletet húztak, s igyekeztek díszes, fejedelmi pompájú lakosztályokat kialakítani. A várban létesített ágyúöntőház révén is erősödött a védelem. A Vörös-tornyot körülvevő falövet megkettőzték, s a déli falban folytatódó hatalmas kazamatarendszert alakítottak ki, melyhez hasonló nagyságú egyetlen más magyar várban sem 117
