Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Magyar Kálmán: Somogy várai és véghelyei 1699-1723 között (Különös tekintettel a Kapos-várra
meznünk!) Éppen ezért ezen a helyen mi nem kívánunk a vár hadászati jelentőségében, formájában, típusában, de még a benne lévő egyes objektumok kérdésében „elmerülni”. Csupán annyit mondunk a lényegről, hogy szerintünk egy közepes nagyságú középkori várkastélyból alakult ki a törökkori hármas rendszerű, vagyis elő-, közép- és belső várral rendelkező, mindegyik palúnkrendszerrel, mocsárral, illetőleg a Kapóssal körbevett egysége! Feltehetjük azt a kérdést is, hogy ebből a hármas egységből napjainkban, illetőleg a közeli évtizedekben még mi kutatható? Kérdés az is, hogy a középkori polgári lakosság hol rendelkezett a külön városrésszel, várossal? A leírások, s néhány ábrázolás szerint a vár mellett valóban volt ilyen városrész, illetőleg „városnak tartható” terület is! A harmadik fontos kérdés az, hogy pontosan hol és melyik egysége lehetett ez a várnak? A város a másutt is gyakorta megtalálható Váralja településen, vagy annak helyén állt? Mint pl. egy dombvidéki palánkvár, így Segesd esetében is a középkori Váralja település megegyezett a törökkori megerődített mezővárossal! Ha ezt a sémát követjük, akkor a kaposvári vár alatt, a Váraljéin képzelhetjük el a várost is. Nyilván a hármas egység egyikében, talán a legkülsőben kell keresnünk ezt a várost, vagy város jellegű települést! Segíteni látszik a kérdés megoldásában a kaposvári vár törököktől való visszafoglalása után egy évvel, 1687-ben készített Kamarai Összeírás. Ez az összeírás, amely pontos vagyoni leltárnak is felfogható! Eszerint a várat ... a belső várat három árokrendszer fogta össze, ezek választják el egymástól az erősség három részét. Az első árkon belül 50 telek volt, amelyen a katolikus, illetve a „rác" ( — görögkeleti) valláséi lakosság házai álltak ( de ezeket a visszafoglaláskor felégették ). Tehát az első árokkal határolt ún. palánkban, vagy másképpen a külvárosban 50 háznyi hely volt. Vagyis 50 házzal rendelkezett 1687-ben az ún. külváros. Ezek romos, felégetett formában kerültek magyar kézre! A vár első (nyilván legkülső rendszerén!) túljutva következett az ún. második árkon belüli rész : „... a második árkon belül a híd utáni két kapun át haladva egy hosszéi utca következett, amelyben 56 lakott török ház volt (8 elpusztult melletti)”. Vagyis az ún. első árokkal határolt külváros rész után következett a második, amelyet az elsőtől árok, az árkon is átvezető híd, illetőleg két kapu választott el. A kapuktól húzódott az a hosszú utca, amelyen összesen 64 ház, illetőleg telek volt. Ez a terület volt a vár középső, az elsőtől árokkal, híddal és két kapuval elválasztott, hosszéi utcájában 64 házzal, telekkel rendelkező részei Vagyis itt állhatott az ún. középső vár. A középső várat szegélyező harmadik árok átlépése után a belső várba („in inferiori arcé") . . . értek az összeírok. Itt 8 lakott és 15 lakatlan, de jó állapotban lévő „török ház” állt. Vagyis a vár harmadik, legbelső részében 23 ház, telek létezett! Ez az 1687-es leírás világosan igazolta a hármas: külső (vagy elő), középső és a belső vártagolást! Szemben Evlia Cselebivel, aki csupán a várról és a külvárosról írt75 (ezekről igen szemléletesen)! (Vára . . . hosszúkás, négyszög alakban fekszik, deszkazsindelyes tetejű, kert nélkül szűk háza(i) vannak ... a belső várnak . . . keletre nyíló vaskapuja, s előtte felvonó- hídja van. Külvárosa . . . hosszúkás négyszögű. Másutt már azt írja, hogy kapui előtt az árok fölött lévő hídja . . . vannak). A két leírás a lényeget tekintve azonban megegyezik! Vagyis a legjobban megerődített belső várból kapuhíddal, a középsőből az ún. külvárosba szintén hét-két helyen kapuhíddal vezetett át a hármas árokrendszeren! S úgy tűnik, 112
