Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Magyar Kálmán: Somogy várai és véghelyei 1699-1723 között (Különös tekintettel a Kapos-várra
Ezzel — Igal mellett — Kaposvárott alakult meg először Somogybán katolikus plébánia. A plébániát éppen a kaposvári várban helyezték el. Ügy (nem rendhagyó módon), hogy 1694. október 1-jén a belső várban lévő (eredetileg a keresztények börtönéül használt!) toronyromot, a mellette lévő házikóval adta át a kanizsai tiszttartóság. Ebből építettek kápolnát és rendházat az itteni bencések, akik 1706-ig voltak a város plébánosai. (Összesen négy bencés plébánosról vannak adataink.) A kaposvári plébánia történetírója, Hoss József szerint ,,. . . a bencések nem voltak a mai értelemben vett plébánosok, hanem inkább katonai lelkészek az böcsületes sereg szolgálattyára. Erre vall Gsoknyai János kaposvári alkapitány viselkedése, amikor Vastley Godfried plébánost alárendeltjének nevezi. A várkatonaság körül teljesített lelkipásztori munkák mellett ők lelkipásztorkodtak a környék hívei közt is”. A kaposvári bencés plébános - papi hivatásán kívül - más küldetéssel is jött Somogyba. El kellett látnia a somogyi tizedszedők felett az ún. jószágfelügyelői tisztet. Ebbéli kötelessége viszont távoltartotta őt Kaposvártól. Hoss József szerint „rendi elöljárói ezért hitszónokokat, ma azt mondjuk káplánokat küldöttek segítségére. Távollótében ezek végezték a lelkipásztori munkát”. Végsősoron a bencések — a kanizsai tiszttartóságtól kapott területen — a toronyrom felhasználásával a kaposvári várban megépítették rendházukat. Ez volt az ún. első kaposi plébánia háza is! Tehát végsősoron a] török foglalás után megszűnt lcaposszentjakabi bencés apátság 1693-tól — vári plébánia formájában — visszatelepült Kaposvár területére ,66 Mivel a bencés plébánosok hívei javarészt a várat megszálló hajdúk és huszárok voltak, így a haditanács is hozzájárult a plébános eltartásához. Az 1702. esztendő jelentős változást hozott a vári plébánia életében. A legfelsőbb haditanács parancséira a kaposi várat lerombolták. A rendelkezés következtében a bencések új helyzet elé kerültek, mert a vár sorsában osztozott a bencés rendház és a várkápolna is. Az 1702. évi űrbéli szerződés világosan kimondja:66 ,,a belső vár fundusát aki most puszta — kiadhatni”. A belső vár helyén a hercegi uradalom később majort építtetett. A majorról az 1732J évi összeírás egészen részletes leírást közöl.67 Az említett két bencés épületről viszont teljesen hallgat. A lakosság szempontjából is nagy változást jelentett a várnak ún. „erősségi” jellegétől való megfosztéisa. Megszűnt a katonai kormányzat, s a hely fölött a földesúr: Észterházy Pál herceg vette át a rendelkezést. A vár birtokaiban történt beiktatása után rendezi viszonyát a megmaradt lakosokkal. Űrbéli szerződést köt velük. Az abban megszabott föltételeket még 1703-ban enyhíteni is kényszerült. Hiszen tudjuk, hogy már 1690-ben a veszprémi káptalan az Eszter- házyakat iktatta be Kaposvár birtokába. Láttuk azt is, hogy már két évvel később 120 lakos élt benne. 1701-ben a városban száz ház volt, csupa huszárral és hajdúval. Az egész területe megközelítőleg fél óra járás volt.68 Zádor Mihály szerint63 „tarlósabb épületeket csak a vár mellett és attól keletre a 8zentjakab—Dombóvár úton, a mai Május 1. utca elején, az uradalmi központban építették f el”. Kaposvár középkori váréinak hadijellege, lakhatósága 1702-ben Lipót rendeletére szűnt meg. Ekkor kezdődött el a vár módszeres elbontása. Nagyon fontos, hogy Kaposvár első fatalpas sövénytemploma, szentéllyel, sekrestyével és fatoronnyal éppen 1702-ben épült a lebontott kaposvári vár faanyagának felhasználásával. Tetőzetét is fazsindellyel fedték, hossza 27, míg a szélessége 9 lépés volt.60 108
