Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Összefoglalás
ÖSSZEFOGLALÁS Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy Eger, egykor hagyományos életet élő hóstyai lakosságának emlékezetében mi maradt meg a szőlőműveléshez kapcsolódó szokásokból, hiedelmekből. A feldolgozást kérdőíves néprajzi gyűjtés, terepmunka, valamint levéltári kutatás előzte meg. Az adatgyűjtés során arról bizonyosodhattunk meg, hogy ma már nem lehet minden esetben egy-egy szokásra, hiedelemre, jelenségre stb. vonatkozó történeti és az emlékezetből gyűjtött adatot szembesíteni, mivel vannak olyan területek, amelyek csak levéltári anyagból kutathatók, továbbá olyanok, amelyekről kizárólag csak az emlékezet-megőrizte adatok informálnak. Ezért egyes fejezetek feldolgozásában kénytelenek voltunk eltérő módszert alkalmazni. Ennek ellenére úgy véljük, munkánk megközelítő hűséggel mutatja be az egri hagyományos szőlőműveléshez kapcsolódó szokásokat, hiedelmeket és más folklór műfajokat. Tudott dolog, hogy a szőlő a leghosszabb vegetációs periódusú növény, amelyet az év folyamán számtalan veszély fenyeget, kezdve az időjárás viszontagságaitól a különböző szőlőbetegségekig. Ezek ellen — az adott kor szintjén — mindig védekeztek. Ismert pl. a harangozás, vagy a múlt század végétől a viharágyú, amelyek voltaképpen intézményesített védekező eljárásoknak tekinthetők, hiszen az efajta megelőzések alkalmazása az egész várost fenyegető vihar ellen irányult. Nyilvánvalóan az egyénileg gyakorolt védekező, megelőző eljárásoknak lényegesen gazdagabb módozatai voltak, melyek jó része a legvallásosabb lakosok között napjainkig fennmaradtak. A naptári év hétköznapjait csak úgy, mint a 90