Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Szüreti szokások
A városban az 1960-as években szűntek meg a szüreti bálok és a felvonulások. A legutolsókat a KISZÖV és a Városi Művelődési Ház szervezte. A muzsikát egy helyi, már könnyűzenét játszó zenekar szolgáltatta. E bálokban még előfordultak jelmezes alakok : csősz, csőszleány, kisbíró stb., de ezek korábbi szerepéről alakítóik vajmi keveset tudnak. Ezek a rendezvények kizárólag táncos összejövetelek voltak, alapvetően a fiatalok szórakozását szolgáltál, és csak jóindulattal tekinthetők egy nagymúltú szokáskör utórezgéseinek. Szüreti koszorú Egerben a nagygazdák szüretén, a szedés végeztével a munkások szüreti koszorút készítettek. Ez volt a szedők ajándéka a szőlőbirtokosoknak. Az 1930-as években az egyik szőlőben mielőtt átadták a koszorút a következő vers hangzott el.227 Kedves Nagyságos Űr! A szüretnek vége, azér’ jöttünk hát ide a pince elébe. Egész héten át szedegettünk, eszegettünk, dalolgattunk. De bizony a csősz megjárta, mert sáfrángos lett a nadrágja. Hogy az a jó must, vagy a jó bor, vagy a húsos kása volt, ami őt igen megtréfaltaé- Sebaj, Nagyságos Űr, igyunk egyet rája, fogja a lopótököt, menjen a pincébe, töltsön az iccébe és igyunk mindenki egészségére! Igyunk a szüret befejezésére! Éljen!” A gazda ezután áldomást adott munkásainak, melyet rendszerint hajnalig tartó mulatság követett, természetesen a szőlőben vagy a pince előtti térségen. A filoxéravészt megelőzően jelentősebb és gyakoribb esemény volt, mint századunk első évtizedeiben. 73
