Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)
Szüreti szokások
ben. Ilyen alkalmakkor a gazdának gondoskodnia kellett a szedő rokonság teljes ellátásáról. Szüreti táplálkozás A szüreti táplálkozással kapcsolatos szokások koronként és társadalmi rétegenként változtak. A XVIII. században voltak olyan napszámbér-limitációk — különösen szüret idején —., melyekben a különféle munkafázisokhoz a munkabért ellátással együtt határozták meg.205Az étel értékét, ami néhány polturát tett ki, levonták a bérből. A XIX. században a szőlőmunkás, napszámos egész nap puszta kenyeret eszik, ritkán visz magával maradék ételt bögrében, a tehetősebbje pedig szalonnázik.206 Ugyanakkor előfordult, hogy a szedők reggel addig hozzá sem fogtak a munkához, amíg annyi szőlőt nem ettek, amennyi beléjük fért.207 Századunk első felében a családi szüret napfelketekor indult, s a gazda legelőször egy kis pálinkával kínálta meg a szedőket. A reggeli vagy „früstök” rendszerint nyolc órakor kezdődött, s nyers vagy sült szalonnából, esetleg kolbászból állt. Napközben a gazda borral, pálinkával kínálgatta a szedő rokonságot. Az ebéd sok helyen még az 50-es években is hagyományosan a birkagulyás volt. A juhot még tavasszal megvették a vásárban, így a szüretre szépen meghízott. Mindenki annyi birkáról gondoskodott, ameny- nyit a szüretelők és a szüreti mulatságon résztvevők száma megkövetelt. Ebédként több helyen előfordult még: fasírozott, „abád- szalonna” (abárolt), gulyásleves. Míg VITKOVICS Mihályék pecsenyét ebédeltek208, másutt, ugyanabban az időben, juhhúsos kása és sült disznó savanyúkáposztával került az asztalra délben.209 Böjti időszakban tilos volt szüretkor húst fogyasztani. VLADIMIR Bronyovszkij hírneves utazó egri tartózkodása kapcsán, 1810-ben útinaplójában megjegyzi210, hogy ebédelni akart, de nem kapott sehol húsos ételt, mivel pénteki napon a városban „senki sem merészeli megsérteni a püspök húsfogyasztási tilalmát”, 1841. 68
