Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Jogi népszokások

Egy idős ember egy, a múlt század végén megtörtént eseményt mondott el, amelyben a kincstalálással kapcsolatos jogszokásra derült fény. Az Eged alatt, a Hergyimó környékén volt valamikor Erős János egri gazda szőlője. A napszámosok befejezvén a délelőtti kapálást, leültek ebédelni a nagy körtefa alá. A déli pihenő után a fa környékét kezdték kapálni, és Kohe Józsefné hamarosan kifordított a földből egy bogrács aranypénzt. A szóbeszéd szerint még a törökök ásták el. Erős János azt mondta, mivel övé a föld, őt illeti a kincs. A gazda a ,,régi szokás” szerint a megtalálónak jutalmat adott. Szemben tehát azzal, a nép körében helyesnek tartott felfogással, miszerint a kincs azé, aki megtalálja. 78 Egerben az a szólás járta, hogy a kincs azé, akinek a birtokán találták.

Az egriek sosem tartották megalázónak a szőlőművelő életmódot. „Az egri ember bármikor képes lett volna meghalni a földjéért” — hangzik ma is egyöntetűen a hóstyai emberek szájából. A szőlőbirtok mindenkor nagy megbecsülésnek örvendett, hiszen a város szőlőmonokúltúrája révén ez volt a megélhetés kizárólagos alapja. Ezért ritkaságszámba ment a szőlővel való csereberélés és az üzérkedés. Nem véletlenül küszködött a legszegényebb kapás is, hogy valamiképpen hozzájusson egy kis szőlőterülethez, mely egyben a felemelkedést jelentette számára. Azt tartották: „Akinek van két—három szölleji, az má’ urassan él, mer’ télen elvitték a falusiak a borát”. Ezt egy közmondás is megerősíti: „úgy jártak a jó borért Egerbe, mint a búcsúba”

Más falubelinek, idegennek sosem adtak el szívesen szőlőt.80 Régen azt tartották: „az érdemli a szőlőt, aki meg is tudja művelni”. Ilyenképpen elképzelhetőnek tartották volna a vezető egyházi és állami személyiségek, gazdag kereskedők stb. jog képességének korlátozását. Ettől függetlenül nagyon örültek, ha ezek a személyek kenyérkereseti lehetőséget biztosítottak számukra.

Minden hóstyán volt ún. „tanya”. Ezen a helyen gyülekeztek a napszámosok, s ide jöttek a munkaszervezők, ha munkaerőt kerestek. Általában mindenki tudta, hogy ki milyen dolgos és megbízható. Ezért lehetőleg minden napszámos ügyelt arra,

30