Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Siklósi Gyula: A székesfehérvári városfalak 1688-ban
1600 és 1601 között készülhetett el az az ék alakú elősánc, melynek már csak nyomai sejthetők La Vergne alaprajzán. Az 1601-1602-es építkezések mindhárom olaszbástyáját és az ekkor épített É-i falszakaszt is mutatja az 1688-as állapotot tükröző alaprajz. Az ugyanekkor a Szigetben felépített földerődök La Vergne „olcsóbbik” tervén tűnnek fel, de ásatásaink során is megtaláltuk részleteiket. A korszak építkezései közül a Sziget kapu, a Palotai kapu és az Ingoványi kapu előtt a hídfőket biztosító sáncok egyaránt láthatók a La Vergne-féle alaprajzon. Az 1872-ben elbontott új Budai kaputorony 1647-ben épült. Nézeti és alaprajza Aujedszky festményén kívül több változatban is ránk maradt. A 17. századi török építkezések során készülhettek el az 1691-es alaprajzon bemutatott töltések, melyek a városfalak belső oldalához támaszkodtak. Ugyancsak e korszak terméke a Palotai kaputól a D-i rondelláig húzódó falszakasz, mely a 13. századi városfal elé épült. Wathay festménye alapján csak 1602 után készíthették el az új Budai kapu előtt húzott kettős sáncot, melyet La Vergne metszetben is ábrázol. Az 1688. évi állapot tehát öt pontosabb, és két, csupán évszázadnyi pontossággal meghatározható építési korszak terméke. Jelenlegi adataink birtokában ezt a periodizációt tovább nem finomíthattuk. 8. A városfalak építési technikája A 13. századi és 15. századi városfalakat gerendavázra alapozták. Az 1601-1602-es építkezések falai cölöpökön nyugodtak. A városfalak alapjainak szélessége 200-220 cm között mozog, míg az olaszbástyák szélessége a 300 cm-t is meghaladja. Valamennyi esetben két quaderkősor közé rakott tömésfallal építkeztek. A falak eredeti magasságáról csak az 1601-1602-es építkezések során elkészült Monostor bástya esetében lehet elképzelésünk. A városfalak mentén húzódó földfeltöltés vonalát és szerkezetét az 1691-es alaprajz és La Vergne metszetrajzai ábrázolják. 9. A városfalak 1688 után Sok kutatóban felmerülhet a kérdés, vajon a török kor után minőségileg változtak-e a városfal erődítései, helyreállították-e azokat, vagy rögtön lebontásra ítélték. A kérdés annál is inkább feltehető, mivel az 1689-es, 1720-as és az 1738-as alaprajzok között eltérés figyelhető meg, sőt történeti adataink is esetleges építkezésekről árulkodnak. A török kort követő időszak avatott kutatójának, Kállay Istvánnak köszönhető adatok azonban azt látszanak bizonyítani, hogy újabb építkezés nem történt a városfalakon, sőt a kényszerű karbantartási munkálatokat a falak lassú lebontása követte. Székesfehérvár városát 1704-ben rövid időre elfoglalják a kurucok, majd újra a császáriak kezére kerül.31 Feltehető azonban, hogy ezek az ostromok nem jártak a városfalak nagyobb károsodásával. A város erődítésrendszere azonban az 1700-as évek elejére már elavultnak tekinthető. A központi hatalom érdekében pedig egyáltalán nem állott a falak fenntartása. 1702-ben egy 150
