Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Siklósi Gyula: A székesfehérvári városfalak 1688-ban
Budai kaput elhánták és újjabban akargyák bóthajtás alá venni és felére föl is rakták”.27 1648 és 1650 között a Budai kapu melletti városfalon végeztek helyreállítási munkát.28 Evlia Cselebi értékes leírást ad a város erődítéseiről: az árkok mélységét 40-50 rőfben, a várfalak magasságát 10 rőfben, vastagságát 50 lábban határozza meg. Leírása szerint az erődítés tömésfalai cementtel és mésszel épültek. Az építkezésekhez a város környékén gyakori cser- és tölgyfákat használtak fel. A város az utazó szerint kilenc nagy iszkanderi bástyával rendelkezett.2V Az 1691-es német nyelvű városalaprajz a Monostor bástya falai mentén, az É-i és a teljes Ny-i városfalszakasz mellett, valamint a D-i rondella környékén vastag töltést ábrázol, melyek egy része ma is kimutatható. Ezek az olaszbástyák rendszeréhez alkalmazkodva jöttek létre, tehát csak 1602 után, a török hódoltság második szakaszában készülhettek. Szintén 1602 utánra datálható a Budai kapu hídfőjét védő sánc- és árokrendszer, melyet Wathay még nem ábrázol. Valószínűleg ugyanennek a korszaknak a terméke a Palotai kaputól a D-i rondelláig húzódó falszakasz, melyet a 13. sz.-i tornyokkal tagolt fal elé építettek. A fal ugyanis az 1601-es alaprajzon, metszeten és tollrajzon nem látszik. 7. A városfalak 1688-ban A város erődítéseinek építéstörténete segítséget nyújt számunkra ahhoz, hogy megkíséreljük meghatározni az 1688-as állapot egyes részleteinek építési korát. A város 1688-as állapotát kellő pontossággal ábrázolja La Vergne kapitány 1689-ben készített városalaprajza.1" Az alaprajz és az ismertetett építési periódusok segítségével meghatározható a látható részletek kora. A korai királyi vár alaprajza már nyomaiban sem fedezhető fel az 1688-as állapotot rögzítő városalaprajzon, helyét is csak hellyel-közzel mutatják az e helyütt rendszerbe nem illően épített utcák és háztömbök. A Szt. Péter-Pál templomot körülölelő tér sejteti a beépítés egykori határát és a templom a mai Székesegyháztól eltérő alaprajzát. A 13. század második felében épült városfal apró tornyocskáinak java része megérte a török kor végét. Néhányukat átépítették; ék alakúvá, (Lakatos u. torkolata) vagy fél fülesbástyává (István tér K-i részén), azonban a többségük átépítéséről régészeti, illetve alaprajzi bizonyságunk nincs. Átépítésüket valamelyik 1602 utáni török építkezéshez kell kötnünk. A királyi palotát őrző fellegvár részleteit és formáját jelöli La Vergne városalaprajza. Az 1473-as építkezések emlékeként a Palotai kapu barbakánja és a D-i rondella maradt meg bizonyíthatóan. Az 1691-es alaprajz azonban még a régi Budai kaput biztosító rondellát is ábrázolja. Az 1485-ben a városfal szövetébe épített Mátyás-féle sírkápolna a királyi bazilikával együtt elpusztult - 1689-re már nem látható. Elmosódottan ugyan, de láttatja La Vergne a középkori külvárosok határát védő sáncokat, árkokat, bástyákat és sövény kerítést. Az első komolyabb török kori építkezés (1572) által létrehozott É-i zárófalakat, miután jelentőségét elvesztette, 1602 után elbontják. 149
