Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Siklósi Gyula: A székesfehérvári városfalak 1688-ban
A keresztény sereg 1601-1602 között birtokolta a várat. E rövid időszak azonban termékeny modernizálási tevékenységgel függ össze. Ugyancsak fontos lehetett bizonyos pontok megerősítése, hiszen a sikeres ostrom bebizonyította, hogy a várost védő árkokat egy hét alatt vízteleníteni lehet,25 tehát a mocsárvilág adta védelem ekkor már nem nyújtott olyan biztonságot, mint korábban. Az ostromot követően a város falainak modernizálását az újjáépítés tervezői olasz rendszerben képzelték el. Az újjáépítés elsősorban a legveszélyeztetettebb, az ostrom során leginkább megrongált É-i városfalszakasz rekonstrukcióját tűzte ki célul. Újjáépítették azonban a mocsár kiszáradása folytán ugyancsak veszélyeztetetté vált Monostor bástyát és az attól É-ra húzódó falszakaszt is. Az átépítést úgy végezték, hogy - feltehetően az idő hiányából is fakadóan - meghagyták az eddig funkcionáló városfalakat, sőt az egykori királyi palota maradványait is, mint azt Wathay Ferenc festménye szemléletesen mutatja. Az ÉNy-i olaszbástya szimmetrikus építményétől délre készült el a bástya szerves részeként az a kis ék alakú szakasz, melynek részleteit az Ady E. u. 8. számú ház pincéjében tártunk fel. Az ÉNy-i rondella és olasz bástya feltárására 1978-ban került sor az Ady Endre utca és a dr. Koch László utca közötti területen. Az É-i többszörösen megtört falszakasz részleteit is 1978-ban tártuk fel. A fal további vonal- vezetését Wüstinger József 1826-os felvételi rajzának segítségével követhetjük nyomon. Wathay Ferenc katonai pontosságú festményén megjelenik az új Budai kapu ábrázolása: a két északra néző olaszbástya között hatalmas, védmű nélkül épített kapu áll. Felette a II. Rudolf császár (I. Rudolfként magyar király 1567-1608 között) építkezését jelző felirat látható. Elkészült az ÉK-i olaszbástya is, melynek építkezésével egy időben a régi Budai kaput és környezetének egyes részleteit részlegesen elbontják. Wathay festménye azonban azt is mutatja, hogy az építkezések nem fejeződtek be a török ostromig: a Monostor bástya még csak félmagasságig készült el a kép tanúsága szerint. Az 1602-es évben modernizálták a város körüli sáncokat és mélyítették azok árkait is.26 Ekkor építik ki a külváros „Sziget” vagy „Palotai” kapuja előtt húzódó vizesárok túloldalán az 1689-ben is látható sáncokat, megerősítik az 1601-ben már létező ék alakú elősáncot és új sáncot ásattak az Ingovány kapu előtt lévő árok D-i oldalán is. Ugyancsak 1602-ben áshatták a Palotai kapu előtti sáncot, mely a hídfőt biztosította, valamint azt a két földerődöt, melyet Wathay is említ versében, s melyet La Vergne olcsóbbik terve is láttat. Ezek jó része valószínűleg modernizálással, karbantartással egészen 1689-ig használatban maradtak. Viszonylag sok adattal rendelkezünk az 1601-1688 közötti időszak építkezéseiről. Ezek között talán a legjelentősebbet 1647. július 24-e táján végzik a törökök. A Wathayék által épített új Budai kapu helyére nagyméretű kaputornyot emeltek, melyet ma már csak Aujedszky Adolf 1870 körül készített precíz kivitelezésű festménye alapján ismerünk. A fenti időpontban Veszprémi János ezt írja Batthyány Ádámnak: „az 148
