Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Sugár István: Az egri kapitulációs egyezmény létrejöttének és a törökök visszamaradásának körülményei
Sugár István AZ EGRI KAPITULÁCIÓS EGYEZMÉNY LÉTREJÖTTÉNEK ÉS A TÖRÖKÖK VISSZAMARADÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI Mivel Eger nemcsak a magyar végvárvonalnak volt egyik fontos bázisa, és 1596. évi elbukásától 91 esztendőn át a török hódoltságnak is egyik kulcsfontosságú katonai és közigazgatási központja, vilájetszékhelye, s ostromai elemző szinten már feldolgozást nyertek, szükségesnek mutatkozott, hogy az eddig csak érintőleg tárgyalt 1687-es sorsfordító visszafoglalásának körülményeire is fény derüljön. Énnek a jelentékeny, s eddig részleteiben ismeretlen témának kutatási eredményeiről kívánok rövidrefogottan beszámolni. Mert mi is az, amit erről a kérdésről eddig tudunk? Egyetlen ágyúlövés nélkül, 6-7 havi blokád gyűrűjébe zártan, a kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével bírták a keresztény hadak Rusztem pasát Eger feladására. Az irodalom általában úgy tudja, hogy Caraffa „érdeme” Eger behódoltatása. Bár több munka utal Giovanni D’Oria személyére is. Közismert, hogy 1687. december 17-én vonult el a hódító török Eger falai közül. A blokádra kiadott parancs, s a megadás létrejötte körülményei tisztázatlanok. Sőt a kapitulációra vonatkozó ismereteinket félrevezette az egri jezsuiták által lemásolt feladási egyezmény, mely szerint a beglerbég pasa kizárólag Caraffa tábornokkal egyezett meg Eger feladásában. Eger visszafoglalásának a gondolata először a hadjárat során az 1685. évi katonai sikerek nyomán merült fel. Rüdiger Starhemberg is azok közé tartozott, aki szükségesnek ítélte a budai ostrom hadműveleteit zavaró Eger elfoglalását; sőt hajlandónak nyilatkozott a vár megostromlására is.1 Lotharingiai Károly herceg, a szövetséges keresztény hadak főparancsnoka elvetette ezt a tervet, s azt jelentette a bécsi Udvari Haditanácsnak, hogy „Eger, mint mondják, a természettől fogva Magyarország legerősebb vára, igen mesterien kialakított bástyákkal. Sok rebellis (Thököly kurucaira célzott - S. I.) mellett 4 ezer janicsár tartózkodik ott. ” Sőt, mivel távol fekszik a Dunától, a lőszer és az élelem odaszállítása a rossz utakon leküzdhetetlen nehézségeket jelentene. De különben is „a rendelkezésre álló hadsereg már fáradt a győzelemre, az ostromra elégtelen is. "2 Mivel a főparancsnok olyan híreket kapott, hogy nagy török erőket vontak össze Eger térségében, utasította Caraffa, Mercy és Heiss- ter altábomagyokat, hogy a „caesarea armadá”-\al nagy körzetben zárja körül Egert.3 Ennek a vállalkozásának a keretében foglalta el a Mercy-Heisster-cso- portosítás Eger déli előterében hevesi török palánkváratf sőt nagy lendülettel továbbhaladva, a kulcsfontosságú Szolnokot is.5 Az 1686. évi hadműveleti terv kimunkálása során Lotharingiai Károly herceg főparancsnok nagy ellenlábasa, Bádeni Hermann, Buda ostrománál fontosabbnak ítélte Eger és Székesfehérvár elfoglalását.6 Egy sor forrás tanúsítja, hogy 1686 elején már sokan számítottak Eger ostromára. Apafi Erdély fejedelmével közölték Bécsből bizalmasan: „... Felette láttam is sok hadak gyülekezését, s Egernek és más váraknak megszálló szándékát. ”1 Ebből az időből őriz a bádeni nagyhercegi levéltár bennünket érintő, 75