Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
N. Kiss István: A végvári katonaparasztság szerepe és sorsa a felszabadító háborúkban Délnyugat-Magyarországon
gáló nemesek nem zsoldos típusú katonai szervezetének teljesen kifejlett formájával találkozunk. A Zrínyi testvérek örökségfelosztó okirata 7655-ban kimutatta az uradalomtól birtokot szerzett vagy juttatott földön ülő nemesi familiárisokat és servienseket.4 Ezeket a helyi szóhasználattal summalistáknak, illetve benepla- centáriusoknakne\ezték. A summalisták jómódú nemes birtokosok voltak (nobiles possesionati), akik az uradalomtól zálogos földeket szereztek. Tekintve, hogy az ilyen zálogbirtokért meghatározott summa pénzt adtak, az uradalomhoz fűződő kapcsolatukban summalistának nevezték őket a korabeli iratokban. Jogilag nézve ezek a summalisták természetesen zálogbirtokosok vol-' tak. A muraközi uradalomban azonban a summalistákat katonai szolgálatra kötelezték, így csoportjuk fontos és állandó részét képezte az uradalmi hadszervezetnek. Az ugyancsak jelzett beneplacentariusok is nemesi származásúak voltak, akik szerény vagy teljesen jelentéktelen jószáguk mellett ún. szolgálati birtokot kaptak az uradalomtól, amelynek fejében katonai, néha igazgatási szolgálattal tartoztak. Helyzetükből kifolyólag gyakran szolgáló nemeseknek is hívták őket. A summalista, ill. beneplacentarius elnevezést a muraközi uradalom irataiban az egész 17. század folyamán azonos formában és következetesen alkalmazták. A nemes £űíortű7:megjelölésen az egész korszakon át mindig summalistákat és beneplacentáriusokat kell értenünk. A katonák, akik a summalistáknak, illetve beneplacentáriusoknak személyes szolgálatukon kívül, ki kellett állítaniuk, azok szinte kizárólagosan paraszti eredetűe kvolVdk. A nemesi zálog-birtokosok ugyanis jobbágyaik egy részét mentesítették, hogy katonaparasztként hasznosítsák őket. Ezek szerint summalisták és beneplacentáriusok által kiállított csapat túlnyomó többsége de facto parasztokból állt, azaz a summalista-beneplacentárius rendszerben a szolgáló fegyveresek zöme nem nemesekből, hanem parasztokból tevődött össze. Lássunk egy konkrét példát a nemesi-katonai, illetve katonaparaszti rendszer működésére. 1762-ben a jórészt már a királyi kamara birtokában lévő muraközi uradalom mustrajegyzéke a következő címet viselte: „A Muraközi sziget azon nemeseinek összeírása, akik tekintettel az általuk bírt jószágra és a jobbágyi munkától mentesített falvak lakóinak összeírására, akik (tekintettel mentességükre) a Sziget állandó fegyveres védelmére kötelezettek”!4 Egy idevágó irat szövege szerint Darabos Miklós úr, aki 396 jugerum szántó és 10 kaszálónyi rét zálogbirtokosa, 4 huszárt tartozott kiállítani. Nevezett már 1638- ban is summalista volt, s zálogbirtoka 12 egész telekre, 1 negyed telekre és egy fél zsellérhelyre rúgott .összesen 394 jug. szántó terjedelemben. Ugyanő megszerezte rokona, néhai Darabos Lajos 160 jugerumos curiáját is: „ezt a curiát Darabos úr árendában bírja s külön e javak után két huszárral tartozik szolgálni"/’ A summalista-beneplacentarius rendszer azonban sokba került az uradalomnak, amely a 17. század derekától kezdve mind határozottabban a nemes katonaság leépítésére törekedett. Mint azt az 1672., 1682. és 1692. évi összeírások bizonyítják, mind a nemesi katonák száma, mind a kezükön lévő zálogbir48
