Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Nagy László: A magyar katonarétegek és a török kiűzése
tenni, csak azt, hogy egy esztendővel később a váradi pasa tolmácsa így összegezte az általánosnak tekinthető török véleményt: „Azt itiljük, hogy országunk [ti. a Török Birodalom] Thököly hamis hada miatt pusztul el."*4 Ezek után nem csodálható, hogy Thököly hitszegő elfogatását követően rövid idő alatt közel húszezer kuruc katona állt be a török ellen küzdők táborába, és harcolt elszántan tegnapi „szövetségesei” ellen.45 Buda 1686-os ostromában és fölszabadításában mintegy 15 ezer magyar katona - jórészt volt kuruc - vett részt.46 Arról, hogy rosszabb fegyverzetük és hiányosabb katonai képzettségük ellenére sokan kitüntették magukat az ostromban, Lotharingiai Károly fővezér mellett más külföldiek is tanúskodnak. Pedig ugyancsak magas volt a „mérce”, hiszen az akkori világ legjobb gyalogosainak tartott császári katonák mellett sok nemzet fiainak színe-virága hullatta vérét halált megvető bátorsággal a középkori magyar királyság fővárosának török uralom alóli fölszabadításáért; a 17. századi keresztény Európa „lerótta Buda falai alatt az önfeláldozó hősiesség azon háláját, mellyel a 15. század Magyarországának tartozott.”47 A visszafoglaló háború történetének nagymérvű feldolgozatlansága miatt csupán töredékes adataink, hiányos ismereteink vannak arról, hogy Buda fölszabadulása és a karlócai béke közötti időszakban hány magyar katona küzdött a törökellenes erők soraiban. Arról viszont több korabeli forrás is tanúskodik, hogy a volt kurucok nagy többsége Thököly kiszabadulása és régi méltóságába történő visszahelyezése ellenére is hű maradt a törökellenes küzdelem ügyéhez. 1686-ban például a híres Heissler Donát császári generális 1500 volt kuruc- cal védelmezte a tiszántúli Szarvast. Amikor híre jött annak, hogy török sereg indult a helység ellen, amelyet Thököly követ embereivel, a magyarok - minden esetleges gyanút elhárítandó - önként fölajánlották Heisslernek, hogy újabb hűségesküt tesznek neki. Az azonban így válaszolt: „Minden eskünél többet ér előttem eddigi hűségetek, vitézségetek. Ha nem bíznék benetek, bizony nem volnék ennyi némettel [ti. 300 muskatérossal] közöttetek!”48 A töredékes adatokból megtudhatjuk többek között azt is, hogy Lotharingiai Károly - az ’’oroszlán bátorságával” küzdő „csendes herceg” - 1687-ben Eger fölmentésének megakadályozására 4000, zömében magyar lovast küldött a Zagyvához.49 A következő esztendőben pedig, amikor Bádeni Lajos, a „törökök réme” átkelt a Moraván, Csáky László magyar huszárjait küldte elővédben, akik különben az augusztus 28-iki ütközetben a magyar végváriakkal együtt kitüntették magukat.50 Akárcsak 1689-ben, amikor is Eszéket két pasa 8000 törökkel támadta.51 A stratégiailag fontos kanizsai vár körülzárása és megadásra késztetése Zichy István furfangos magyar huszárjainak az érdeme volt.52 1691-ben a Czobor- és az Ebergényi-huszárok a franciák ellen harcoltak,53 míg Batthyány Ádám és Zichy István lovasai a török fronton vitézkedtek.54 Ebben az évben különben csupán a győri főkapitányság végházaiból 3000 katona vonult a törökellenes táborba.55 Takáts Sándor levéltári adatokon nyugvó leírása szerint Lipót császár és magyar király mellett számos idegen hadvezér magasztalóan szólt a magyar tisztek és katonák haditetteiről. Badeni Lajos is nem egy ízben szorgalmazta, hogy osszanak be seregébe „jó magyar huszárokat”. S a nagy diadalokat arató csúnya kis ember, Savoyai Jenő is 41
