Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Lőkös István: „Üdő mulatás közben szerzett versek” Koháry István költészetéről
Magyarnak üstöké, zabolázó féke, vagyon már kezében, esküt az Pogánynak, Töröknek, Tatárnak, minthogy hivsségében, levágja barátyát, Attyafiát s-bátyát, öldöklő mérgében. Törökkel Tatárral, fölötte nagy kárral, országunkat rontya, ontya kereszténynek, vérét Nemzetének, s-hazánkat pusztitya, kegyetlenségével, s-törökösségével, Istentis boszontya. Eztet mint sem érnünk, egy lábig el vesznünk, sokkal job let volna, szemeink világa, szomszédink országa, hogy illyet ne látna, esküt ellenségnek, s-törökkel bélletnek, senki se mondhatna. Rettenve rémülve, méltó keseregve, errül gondolkodni, értékünknek káros, lelkünknekis áros, törökkel tartani, gyalázatos hírünk, vallyon hát hogy merünk, tovább kuruckodni. Nem szólhatok többet, s-mit mondgyak egyebet, mostani Sorsomban, el látom s-úgy tartom, már soha nem látom, keresztény világban, mi édes hazánkat, s-haza fiainkat, régi szabadságban. A katona Koháry - börtönéből szabadulva - nyilván azért indult hadba, hogy az általa nemzeti szégyennek tartott török uralom felszámolásához hozzájáruljon. Mint királyhű alattvaló, ezt keresztény kötelességének is tartotta, különösen azután, hogy Lipót - érdemei elismeréseképpen - a börtönévek idején a családot örökös grófságra emelte, őt magát - szabadulása után - „. . . a Dunán inneni részek és a bányavárosok altábornokává nevezte ki”.45 Buda felszabadításában betöltött szerepe ugyancsak a török elleni harcokban való további aktív részvételre predesztinálták. S hogy felelősséggel, nemzeti érzületéből fakadó elkötelezettséggel vállalt részt az egri ostromban, afelől a fentebb idézett, „vég Eger várának” felszabadítását óhajtó strófák aligha hagynak kétséget. Az Üdő mulatós közben Szerzett Versek persze mindeme előzmények és szándék ellenére nem az Eger alatti harcok verses krónikája, hanem a testileg súlyosan megsérült, s ezért a kétségek állapotába jutott ember önmagára találásának versbefoglalása lett. Ezt egyfelől az említett körülmények, másfelől az epikus költészet barokk igényei s ezzel együtt a barokk kori ember magatartásformájának vállalása magyarázza. A históriás ének műfaja a 17. század végére rég időszerűtlenné vált, a magyar nyelvű barokk eposz sem tűnt számára követhető műformának, ott volt viszont a Gyöngyösi által művelt nagyepika, amelynek verselési gyakorlatát már a MVnkáCs kővárában szerzet Versek gyűjteményében sikerrel követte.46 A moralizáló, gyöngyörködtető és tanító szándékú hosszabb-rövidebb verskompozíciót is eredménnyel próbálta ki, így kézenfekvő, hogy ezúttal is ezt a műformát használja. Alkalmas volt ez a barokk ember érzésvilágának kifejezésére, s mindama motívumanyag fel- használására, amelyek követése a kor /'/n/íario-felfogásából következett. Érdekes, átgondolt kompozíciójú alkotás az Üdő mulatós közben Szerzett 281
