Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Fenyvesi László: Buda ostromai és a Duna-mellék pusztulása egy 1687-es siralomvers tükrében
néven fordul elő a korabeli ráckevei iratokban, így pldául 1687-ben, 1700-ban, 1708-ban, 1717-ben és 1721-ben is.27 Nevéből következtethetően lehetséges, hogy a felső-kiskunsági Szabadszállásról került el a Csepel-szigeti mezővárosba.28 Élénken érdeklődött Ráckeve múltja és irodalmi emlékei iránt. Régi jegyzőkönyvekből és más irattöredékekből ő állította össze 1700-ban az úgynevezett „bírói krónikás könyvet” a mezőváros újratelepítésétől, 1605-től kezdődően ,29 melyet azután később folyamatosan, évről évre tovább vezettek, átmásolva egy másik protocollumba, egészen 1836-ig. Mindmáig ez képezi Ráckeve történetének legrégebbi, összefüggő forrását.30 Nemcsak a helytörténetnek, hanem az irodalomtörténetnek is nagy szolgálatot tett Mihály deák azzal, hogy a bírói krónika elé bemásolta Skarica Máté ráckevei prédikátor-költő 1581-ben írt verses várostörténetét, a „Kevi Várassárol való Szép Historiá”-t.31 Szemtanúként élte át az 1684-1687-es megpróbáltatásokat, melyeknek megverselésére így elsősorban saját, megrázó élményei késztethették, de minden bizonnyal serkentőleg hatott rá az általa lemásolt és megmentett Skarica-história máig ható üzenete is:32 „Jeles dolog mindent számon tudni, Mert az nem hagy soha megcsalatni. Személyt, időtt s helyet kell notálni, Ha akarunk bizony dolgot írni” tanácsolta követőinek a ráckevei literátus 1581-ben.33 Mihály deák 1700-ban állította össze azt a protocollumot, melybe a bírói krónikán és a Skarica-histórián kívül saját versét is bemásolta.34 Ez azonban nem azt jelenti, hogy másfél évtizeddel később verselte meg a sorsdöntő eseményeket.35 A címként szolgáló témamegjelölésében ő maga adja tudtunkra, hogy a verset 1687-ben írta.36 S bár e dátum utolsó számjegye négyesnek is olvasható,37 mégsem tételezhető fel, hogy a versezet 1684-ben készült,35 hiszen alig kétharmada tartalmazza ennek az évnek a viszontagságait,39 míg a többi versszak az 1685-ös, az 1686-os és az 1687-es esztendők eseményeiről számol be.40 Könnyen lehet, hogy Mihály deák már 1687 tavaszán megírta a verset, hiszen a benne feljegyzett utolsó esemény, a fehérvári törökök második portyája, ekkor érte el a mezővárost,41 ezt követően pedig a viszonylagos nyugalom hónapjai következtek.42 Rátérve a műfaji kérdésekre, megállapíthatjuk, hogy a ráckevei epikus költemény olyan műköltészeti alkotás, mely a hagyományos énektípusok közé sorolandó, hiszen a népszerű énekszerzésnek a háborús pusztításokról beszámoló versei számát gyarapítja.43 Ezek a históriás versek voltaképpen a 16. században élték a fénykorukat,44 míg a következő évszázad második felére datálható utóvirágzásuk idején a hanyatlás jelei egyre inkább kiütköztek rajtuk.45 Ez jól megfigyelhető a ráckevei históriás éneknél is, melynek monoton, ragrímes sorai, gyenge verselése meg sem közelíti Balassi, Rimay, Zrínyi és Gyöngyösi46 költeményeinek magas művészi színvonalát, sőt még Tinódi Lantos Sebestyén kisebb esztétikai értékű, de rendkívül népszerű verses krónikáinak szintjét sem.47 Szerzője a tények és az események száraz, egyhangú felsorolására törekszik, különösebb költői véna nélkül. A versezet túlnyomó részben epikai elemeket tartalmaz, mint a korabeli elbeszélő költemények általá239
