Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Darkó Jenő: Lipót császár által a magyarországi szerbeknek adományozott kiváltságok háttere
1690 nyarán csupán azt ígérte, hogy a régi lakóhelyek azon részére kívánja visszavezetni a szerbeket, ahonnan az ellenséget kiűzheti. Az esztendő sikertelen hadműveleteinek tükrében ez azonban vajmi keveset mondó ígéret. Csernovich egyházi méltóságának a bécsi udvar szemében történt felértékelése nem csupán a magyarországi szerb kérdés balkáni gyökereire vezethető vissza, hanem alkalmas volt a száműzetésben lévő Brankovics mellőzésére, egyúttal arra, hogy a szerbek legmagasabb világi méltósága, a despota tiszte mindörökké betöltetlen maradjon. Egyébként a császári jóindulat megnyilvánulása a tömegeknek a magyar jogból ismert székelyszabadság státusát ígérte, amely a magyar haderő felszámolására tett bécsi kísérletek időszakában éppenséggel nem tekinthető a Balkánról átmentett ideának.52/a A régi kiváltságokat tekintve Lipót egyedül a dézsmamentességet ígérhette újdonsült alattvalóinak, amely éppenséggel nem a világi státus, hanem a felekezeti hovatartozás kifejezője volt.53 - A dézsmát természetesen a szerbek is fizették, de csakis saját egyházfőjüknek, aki-történetesen - 1696 júliusában a neki járó jövedelmet „évi 3000 forint kifizetése ellenében átengedte a kamarának”.54 Végezetül Lipót 1695. március 4-én kelt és a magyar kancellária által kiadatott kiváltság- levele még egyszer összegezte a szerbeknek és pátriárkájuknak adományozott kiváltságokat, egyúttal felsorolta a magyarországi egyházszervezetbe tartozó püspököket név szerint.55 Csernovich megtelepedése néhány részletében ismeretes csupán. 1696- ban „mivel a szentendrei nagy tűzvész alkalmával háza és javai elégtek, az udvari kamarához és a budai kamarai administratióhoz fordult, hogy neki Pesten egy házat asszignáljanak, vagy pedig engedélyezzék, hogy a városon kívül - mai Józsefvárosban lévő -, Illés kútjánál (Illyna Voda) egy házacskát (domuncula) építsen”. A területért maga a város is folyamodott.5'’ Végül Csernovich „nem kapott engedélyt az Illés kútja körüli építkezéshez, bent a városban azonban sikerült neki házat szereznie, s a vételhez az administratio engedélyét elnyernie. Ez a ház (No. 129) a mai Váci utcában állt”.57 - Csernovich személyével azonban még egy leányfalusi határperben is találkozunk. Ott ugyanis az Esterházyak uradalmához tartozó pócsmegyeri magyarok és a Zichy-birtokon lakozó szentendrei szerbek között egy határrész legeltetése körül folyt a vita. A per folyamán azonban kiderült, hogy a vitatott határrészen a pócsmegyeriek Csernovich Arzén „gőrőgh pátriárkát” súlyosan bántalmazták.5S JEGYZETEK 1. Halecki: Oskar, Grenzraum des Abendlandes. Salzburg, é. n. 236-241. 2. Fraknói Vilmos: Papst Innocenz XI. und Ungarns Befreiung von der Türkenschaft. Freiburg im Breisigau, 1902. 3. Hammer-Purgstall, Joseph Freiherr von: Geschichte des Osmanischen Reichs. Pest, 1835. 3. k. 797. 4. Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet. Bp. é. n.1 VI. k. 6. 5. Szekfű Gyula: Der Staat Ungarn. Eine Geschichtsstudie. Stuttgart-Berlin, 1918. 6. Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza. Történelmi tanulmány. Bp., 1923.2 196
