Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Darkó Jenő: Lipót császár által a magyarországi szerbeknek adományozott kiváltságok háttere

részvételével egy bizottságot neveztek ki, hogy a rácok katonáskodásának kérdéseit megtárgyalják. A tárgyalások hetekig húzódtak, főként Csernovics betegsége (podagra) miatt. Végül is egy püspök és néhány előkelőbb rác (von der gemein) tárgyalt a bizottsággal Budán Csernovics nevében”. - A tárgyalások során kiderült, hogy „a rácok csak bizonyos feltételek mellett voltak hajlandók katonáskodni". Követeléseik között szerepelt a közterhektől való mentesség, saját zászlókat kívántak és vice-despota választásra engedélyt kértek.1* Legfontosabb követelésük azonban mégis a császári fogságban sínylődő Bran- kovics György despota szabadon bocsátása volt. - „Lipót 1691. április 3-án a rácok minden kívánságát teljesítette, kivéve Brankovics szabadon bocsátását. Megígérte azonban, hogy pőrét felülvizsgáltatja. Ezek után a rácok Budán Monasterly Jánost vice-despotává választották, és elkezdték a rác katonaság megszervezését.”37

Megítélésünk szerint a magyarországi görögkeleti szerbeknek adományozott lipóti kiváltságok megszületésében szerepet játszott gróf Brankovics György. Szerepét elsőként Szalay László38 ismerte fel, nézetét vallja Hodinka Antal39 és Takáts Sándor40, annak az eseményekre gyakorolt jelentőségét Nagy Lajos41 mégsem említi. - Brankovics Száva erdélyi oláh püspök42 öccse György, aki fivérével együtt diplomáciai szolgálatot teljesített Apafi Mihály fejedelem udvarában. így került sor a két Brankovics moszkvai útjára.43 Majd György ugyancsak Apafi szolgálatában került a szultáni udvarba, ahol kapcsolatba lépett Kindsberg császári követtel.44 Személyén keresztül felajánlotta szolgálatait Lipót császárnak. Brankovics törekvéseit az 1673. június 7-én, Drinápolyban kelt levélben így fogalmazta meg: „Már itten az erdélyi ügyekkel sokat nem késlekedhetem, azonban ha az isteni kegyelem úgy akarja, ahogy én . . . kívánom, hogy felséged hűségén legyek,. . . ez az ügy legyen titokban míg tisztelendő fivér urammal felséged hatalmába nem kerülünk;... én mostantól hozzálátok . . ., hogy felséged szolgálatába állhassunk; . . . írok tisztelendő fivéremnek, hogy minden javunkat Erdélyben adjon el, és vagy Moldva, vagy Havasalföld felé költözzön ki, és így alkalmazkodjon felséged tanácsához.

. . . méltóságodnak annyira tartozunk titokban maradni, míg török részekről az enyémeimet ki nem vezetem, . . . hogy ha már . . . megadatik, hogy én minden emberemmel készen leszek, mivel szolgálni akarom az Istent és a kereszténységet, csak azon egyetlen biztosítéka legyen őfelségének, hogy az erdélyieknél is legyen követe,. . . Ha valóban őfelsége . . . csendben marad, míg én kijövök, hogy a török és az erdélyiek tehát őfelségéhez fűződő hűségemről semmiképpen tudomást ne szerezzenek, oly módon maradok őfelsége szolgája”. Amikor „annak híre terjed, hogy magunk és népünk számára menedéket találtunk őfelsége oltalmában, messziről minden rác hozzánk jön, Illyri- cumból, mind rácok, mind erdélyiek, akiket ott rácoknak tartanak ... én remélem, hogy két év múlva akkora hadsereget tudok felállítani közülük, az oláhok közül és az erdélyiek közül, hogy az ellenségnek őfelsége határain mindig bátran megfelelhetek. - Erdélyben pedig kedvező az alkalom, mivel, hogy a magyarok, akik katolikusok és a szászok igen nagy törvénytelenséget szenvednek, és mi többektől értesültünk, hogy azonnal engedelmeskednek, amint már mi őfelsége oltalmában vagyunk, és egyetlen jelünkre azonnal lemé194