Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Csorba Csaba: A török végvárak ellenállási lehetőségei a felszabadító háborúk során
14. Például semmiféle adatot nem találtunk V. Molnár László: Kanizsa vára. Bp. 1987. c. művében a várőrség létszámára vonatkozóan 1690-ből (a feladáskor). Hasonló hiányosságot tapasztaltunk Veress D. Csabánál (A szegedi vár. Bp. 1986). 15. Holéczy Mihály: A Szabadító háború Dunán túl. Tudományos Gyűjtemény 1834. VI. köt. 3-76.; Uő: A' Szabadító háború Dunán ’s Tiszán innen MDCLXXXIII-MDCXCVIII, és IX. Uo. 1835. VI. köt. 3-71; Uő.: A' Szabadító háború Tiszán túl MDCLXXXV-MDCXXIX; Uo.:3-79. 1836. VII. köt.; Uő.: A' Szabadító háború Magyarország’ határain kívül MDCLXXXIII-MDCXCIX; Uo. 1838. I. köt 20-57., II. köt. 3-44., III. köt. 3-30. 16. Lásd Vass Előd: Az egri vár török védelmi rendszere és az egri ostromzáron átjuttatott török levelek. Magyar és török végvárak. 219-228. 17. Pl. Várad esetében, 1692-ben (Bunyitay Vince: Nagyvárad a török foglalás korában 1660-1692. Bp. 1892. 85.) 18. Szakály i. m. 122. Vö. Magyarország hadtörténete I. köt. 326. 19. Szakály i. m. 60-70. 20. Marosi Endre: A török elleni harc lehetőségei 1352-1718 között. Historiográfiái áttekintés. Hadtörténelmi Közlemények 1980. 596. 21. Marosi Endre: Török várostromok Magyarországon II. Szulejmán korában. Hadtörténelmi Közlemények 1975. 427^162. 22. Vö. Gaál Attila: Török palánkvárak a buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán. Magyar és török végvárak 185-197. 23. Fodor i. m. 24. Domokos György: Várépítészet és várharcászat Európában a XVI-XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények 1986. 47-109. 25. Szakály i. m. adatai nyomán. 26. Vö. Generál i. m. (létszámadatai túlzottan magasak). 27. Magyarország hadtörténete I. köt. 326. 28. Hegyi Klára: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében. Magyarországi végvárak ... 77. 29. Vö. Szakály i. m. 126. 30. Pl. Szakály i. m. 57., Magyarország története 3. (R. VárkonyiÁgnes) 1590., Generál i. m. 427. viszont a sokkal reálisabb 4,5-6 ezer közötti létszámot tartja a valósághoz legközelebb állónak. 31. Budapest története 2. köt. Szerk.: Gerevich László és Kosáry Domonkos. Bp. 1973. 426. 32. Borovszky Samu szerk.: Nyitra vármegye. Bp. 1899. 636. 33. Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban. Bp. 1983. 196-198. 34. Uo. 198. 35. Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája. Bp. 1978. 192-193. 36. Pálmány Béla: Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663-1703). A Nógrád megyei múzeumok évkönyve XII. Salgótarján, 1986. 15. sk. 37. Holéczy Mihály: A’ szabadító háború Dunán túl. 7. (vö. 15. j.) 38. Vass Előd i. m. 223-224. 39. Vass Előd: A török kori Eger és az egri vilajet. Magyarországi végvárak . . . 170. 40. Holéczy i. m. 65., Rázsó Gyula: Székesfehérvár hadászati jelentősége a török hódoltság korában. Az 1601. és az 1688. évi ostrom. Székesfehérvár évszázadai 3. Szerk.: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1977. 145-158. (elnagyolt vázlat) 41. Holéczy i. m. vö. V. Molnár i, m. 141-147. 42. Bunyitay i. m. 88. (2 ezer fegyverest és 2 ezer polgári személyt említ). 43. Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája. Bp. 1985. 171. 44. Rázsó Gyula hívta fel a figyelmet a francia hadszíntér XVIII. századi várháborúira, azoknak fontosságára. A XVIII. századi erődök azonban már nem olyan mértékben határozzák meg az egyes háborúk menetét, mint a korábbi századokban a várak. Bár kétségtelen, hogy Francia- ország-mint Rázsó Gyula hangsúlyozta-éppen erődéinek köszönhette a XVIII. század elején a teljes katonai összeomlás elkerülését. Az 1987. októberi noszvaji konferenciára készült előadás e bővített szövegű változata tartalmazza a konferencia vitájának azokat a tapasztalatait, amelyeket hasznosítandónak véltünk tanulmányunk egyes vonatkozásainak pontosítása, árnyalása szempontjából. Köszönettel tartozom mindenekelőtt R. Várkonyi Ágnes, Czigány István, Domokos György, Darkó Jenő, Pálmány Béla, valamint Rázsó Gyula értékes megjegyzéseiért, tanácsaiért. 183
