Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Gerelyes Ibolya: A gyulai külső vár a visszafoglalás korában és a 17-18. századfordulóján
az agyagfal magában is megáll. A földdel töltött palánk szélessége mindenütt 30 lábnyi, a külső palánk magassága öt ölnyi. A várnak három nagy bástyája is van. A vár árka 60 láb széles, és ebben egy magyar kopja mélységű a víz. Most már csak a huszárvár bástyáinak felépítése van hátra. Ezt is megcsinálhatta volna már Kerecsényi, ha a föld népét az ország végzése ellenére munkára merte volna hajtani.”4 E jelentés szerint a huszárvár, illetve annak megerősített változata 1564 nyarán még nem volt készen. 1564-66 között Kerecsényi tovább folytatta a vár erődítési munkálatait.5 Bizonyos, hogy a külső vár palánkja, valamint bástyáinak egy része 1566 nyarára elkészült. Az 1566. évi ostrom eseményeinek leírásából kiderül ugyanis, hogy az ellenséges ágyúlövések először a külső vár bástyáit rombolták le, majd ezután került sor a palánk felgyújtására,'’ mégpedig a következő módon: „a törökök arra törekedtek, hogy a cölöpök külső tapaszát leverjék. Mikor a külső gerendázat több helyen meztelen maradt, a janicsárok beásták magukat a cölöpzet aljába, onnan a földet kihányták, s a csupaszon maradt faalkotmányba tüzet raktak. Bár a várnak több fecskendője volt, a vízhiány megakadályozta a tűz oltását. Ilyen módon a külső vár falai annyira elpusztultak, hogy már csak itt-ott állt ki egy félig égett gerenda”. Ekkor - 1566. július 25- én - Kerecsényiék kénytelenek voltak feladni a külső várat és a derékvárba vonultak vissza. 1566. szeptember 2-án pedig végleg feladták a várat a törököknek. A vár 1566-os elestét követően Gyula csaknem 130 esztendeig folyamatosan török kézen volt. Maga a vár közben egyszer sem cserélt gazdát. A 15 éves háború során a várost kétszer érte támadás: 1600-ban, illetve 1604-ben. A hajdúk mindkét alkalommal elfoglalták és felégették a várost, 1604-ben pedig egészen benyomulva, a várat is megtámadták - sikertelenül.11 Ezután, csaknem a század végéig a törökök háborítatlanul birtokolták Gyulát. A 17. század utolsó évtizedeiben a körben zajló hadiesemények magát a várat és közvetlen környékét nem érintették. Az első komoly támadás 1692 januárjában érte a gyulai törököket. Az Auersperg tábornok vezette ostrom azonban sikertelennek bizonyult, „eredménye” ismételten csak a város kirablása és felgyújtása volt.9 1692 végére Gyula körül a keresztény csapatok gyűrűje bezárult. Ennek ellenére még két éven át sikerült a törököknek élelmet juttatniuk a körülfogott városba."’ 1694 szeptemberében Pollandt tábornok seregei újra támadták Gyulát, a várost felégették, a vár körüli kukoricavetést elpusztították, de a vár ostromát végül is feladták, mert az ostromló csapatokat a hadvezetés időközben Pétervárad ellen rendelte." 1694 decemberére vált a helyzet a váron belül elviselhetetlenné. A bentlévők gyakorlatilag élelem nélkül maradtak, s ez végül a vár feladására késztette a török őrséget. 1694. december 21-én elkészült a gyulai vár feladásáról szóló szerződés.12 Az őrség tényleges elvonulására azonban gyakorlatilag csak 1695 januárjának közepén került sor, s ezzel a vár ostrom és véráldozat nélkül került a császári csapatok kezére. Öt esztendővel később, 1700 nyarán a császári haditanács parancsára hozzákezdenek a gyulai vár lebontásához.13 Forrásaink kizárólag gerendák és faneműek bontásáról szólnak,14 így valószínűsíthetjük, hogy elsősorban a pa128
