Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét a seregek ütközőpontjában
gyösre, Poroszlóra és Túrra rótták ki. Ha pedig nem fizetik meg, akkor „. . . hogy most Gyöngyöst elraboltatta - úgy elraboltattya Kecskemétet és Kőröst”.48 A szolnokiak azonban nem érték be a hivatalosnak tekinthető porció beszedésével, hanem egyre újabb kívánságaik voltak. Különösen nehéz feladat volt a fában szegény Kecskemétnek a vár megerősítéséhez szükséges 2000 db 3 öl hosszú, embervastagságú palánkkaró beszerzése és megküldése, pedig igencsak sürgette őket Mercy altábornagy, a nyomaték kedvéért levele végére rajzoltatva a kereket, nyársat és akasztófát is.4v Azt azonban a törökök sem nézték el szó nélkül, hogy orruk çlott megerősítsék a várat. Abdurrahman budai pasa december 2-án írta: „. . . ha Szónokba egy karót találtok vinni, értésemre lészen, a ti szándékotokra négyszáz karót csináltattam, veletek tőtetem meg, és azon kívül Kecskemét öt ezer tatárnak házat, istállót készítsetek . . . három vagy négy nap alatt ott lesznek . . December 24-én pedig Mercy altábornagy írta, hogy ha nem küldik azonnal az elmaradt pénzt, gabonát, palánkfát, maga személyesen jelenik meg hadaival s a bírákat felakasztatja.5' E fenyegetését nem váltotta be, de azért küldött a városba katonaságot, amint a bor számadásokból derül ki, mert 9 nap alatt, amíg itt voltak 19 „karikafa” bort ittak meg. Mercy levele után kesernyésen írta be a nótárius a jegyzőkönyvbe: „Örvendetes Karácson”. 1686 ismét újabb követelésekkel köszöntött be, Weber Dániel szolnoki hadbiztos 50 erős, hámos lovat követelt,52 és a törökök is egyre ingerültebben jelentkeztek, mind Szegedről, ahol seregük gyülekezett, mind Budáról, ahol készleteiket töltötték fel. Az 1686-os német adókönyvbe jegyezték be, hogy 60 fertály quantumra szedett búzát „ . . . küldöttünk Egerb(e) ... az mellyet az olnadiak elhajtottak mind szekerestül, búzástul . . ,”53 Oszmán pasa januárban Szegedről írt, követelve 300 kila árpát, 5000 kenyeret, 200 juhot, 100 vágómarhát, 200 szekér szénát, 200 oka vajat, „5 öreg szekeret álgyú alá, úgy hogy 24 ökrével légyen, 30 szekeret lövő szerszám alá, az kiken kas légyen, hat-hat ökrével . . mert a török császár . . sok számlálhatatlan tábora ide Szegeddé érkezvén, mind a Csillag vezér Urunk eő Nagysága szerdár basákkal és az magyarországi Fejedelem gróf Tököli Imre Urunk eő Nagyságával együtt . . .”54 Tudomására jutott a szolnoki németeknek a török gyülekezés, de a komolyabb támadást ravaszul kivédték, nagy felvonulásról szóló, hamis híreket tartalmazó levelet írtak: „. . . mivel hatalmas Császárunk eő Felsége feles vasas lovas és gyalogh hadakból álló Armadái mostan érkeznek és maholnap, két-három napok alatt ide Szolnokban jönnek, kívántatik alimentatiojokra feles élés”.55 Hamarosan azonban valódi levelet is írtak Kecskemétre: „Ti hamis lelkű Kutya fiák, hányszor megparancsoltam, hogy jó kémeket tartsatok, járassatok Szeged alá, kik az híreket igazán meghozzák . . .”, mégis máshonnan kellett megtudni a hírt a törökök érkezéséről.56 A tavasz közeledésével súlyosbodtak a katonák ellátási gondjai, ezért február 10-én új szerződést kötöttek Kecskeméttel. Március végéig 40 000 német forint, 7000 véka rozs és 4000 véka árpa beszolgáltatását írták elő az 117
