Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
1685. Az első győzelmek éve. Szolnok, Heves szabad!
„. . . adgya a mennyek győzhetetlen Istene . . . tovább is írhasion ily jó híreket mind Eger s mind haza felől. . .AzIsten . . .megfordította a gonosz szándékokat. . . ”390 Az 1685. évi hadjárat során az a furcsa helyzet állott elő, hogy Vfercy és Heissler szövetséges ezredei bár az erős vilájet-székhely, Eger és a hódoltság székhelye, Buda szempontjából nem elhanyagolható jelentőségű szandzsákszékhelyet, Hatvant maguk mögött hagyván, messze tiszántúli területeket szabadították fel, ezzel azonban a hátukban igen jelentékeny török erőket hagytak, melyek részére megmaradt a lehetősége annak, hogy háborgassák, zavarják csapataikat, sőt jó katonai kapcsolatot tarthassanak fenn a még szilárdan Abdurrahman vezérpasa kezében tartott budai várral. Általános volt ugyanis a vélemény, s a gyakorlat, hogy nem célszerű a sikeresen előretört keresztény csapatok hátában ellenséges erőket hagyni. Nem találunk magyarázatot arra, hogy miért nem támadták meg a hatvani várat Buda keleti előterében. Mercy altábornagy parancsnoksága a szolnoki várban 1685. október 31-én figyelemre méltó esemény színhelye volt. A török nagyvezér, Szulejmán pasa a keresztény csapatok szolnoki és tiszántúli „villámháború”-s sikereinek a lefékezésére, lélek- zethez kívánt jutni, s abból a célból Mehmed agát fényes kísérettel Péterváradról Szolnokra küldte. Az aga az altábornagy elé terjesztette a nagyvezér békeajánlatát. Kijelentette, hogy ugyan a törökök nem szoktak békét kérni ellenfeleiktől, de ennek ellenére most mégis a nagyvezér nevében és megbízásából arra kérte Mercyt: adjon neki és kíséretének hitlevelet, hogy háborítatlanul juthassanak el Bécsbe, hol a császári Udvari Haditanács elnökének, Bádeni Hermannak előterjeszthesse a török béke javaslatot. Peter Mercy továbbította a császárvárosba az aga kérését, megtoldva véleményével: a nagyvezérnek csakis az a célja, hogy a katonai sikereket elért szövetségesek között egyenetlenséget szítson. Egyébként kijelentette az agának, hogy merőben másként állna a dolog, ha a követek a török fogságban tartott Thököly Imre fejét hoznák elébe. Mehmed agát meglephette az altábornagy ajánlata, s diplomatikusan azzal hárította el a korrektnek semmiképpen sem nevezhető, keresztény tábornokhoz méltatlan indítványt, hogy a szultán eskü alatt fogadta oltalmába Thökölyt, s a padisahok nem szokták megszegni esküjüket. (Arról az aga azonban mélyen hallgatott, hogy a szultán a pártfogása alatt álló kuruckirályt vasraverten bebörtö- nöztette.) 97
