Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

Előszó

ELŐSZÓ

Az 1685-1687. esztendők sorsfordulóknak számítanak Heves és Külső-Szolnok vármegyék, s bennük elsősorban Eger számára, hiszen Hatvanban 142, Szolnokon 133, s Egerben 91 évi török uralomnak vetettek véget a keresztény fegyverek.

A törökök 1683-ban megindított és részükre tragikus kudarcba fulladt Bécs elleni hadjárata egészséges reakciójaként végre kezdetét vette a magyarországi hódoltság felszámolása, a hosszú és véres hadjáratok, ostromok és csaták árán hazánk visszafoglalása az oszmán hódítók uralma alól.

A szövetséges keresztény európai és magyar hadak katonai küzdelmeinek nem elhanyagolható színteréül szolgált Heves és az 1569-ben hozzácsatolt Külső-Szolnok megyék területe is, hiszen a hatalmas kiterjedésű úgynevezett „kettős vármegye” egészében a török hódoltság része volt, s olyan fontos ellenséges várak álltak területén, mint a vilájet-székhely Eger, valamint a két szandzsákszékhely: Hatvan és Szolnok. Heves és Balaszentmiklós (a mai Tö- rökszentmiklós) török palánkjai azonban számottevő katonai szerepet e küzdelemben nem játszottak, bár a hódoltság tartama alatt stratégiai szerepük nem volt elhanyagolható.

Mivel a kettős vármegye magyar közigazgatási egységet képezett, ezért látszik célszerűnek Heves mellett Külső-Szolnokot is vizsgálat alá venni. Annál is inkább, mivel Külső-Szolnok is az egri vilájet része volt.

Az egri török haderőnek a hódítók uralma fenn- és megtartásában betöltött szerepe folytán szükségesnek találjuk áttekinteni katonai szerepüket a XVII. században a Habsburg-uralkodó elleni akciókban a vazallus erdélyi fejedelmek: Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és Apafi Mihály, valamint Thököly Imre érdekében és oldalán. Az elérhető források felhasználásával éppen ezért behatóan vizsgáljuk 1683-tól az egri beglerbég pasa hadinépe részvételét Bécs, Esztergom, Buda és Vác alatt a keresztény hadak elleni küzdelemben.

7