Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)
A hanyatló fényű török félhold. 1683-1684
A következő közgyűlésen hirdették ki Eszterházy Pál nádor szeptember 28-án kelt felhívását, mely felvázolva a törökök hódító pusztítását, súlypontilag kifejtette a törökökkel - azaz Thökölyvel - való szövetkezés veszélyeit a nemzetre és a népre nézve. Idézte a múltat, amikor „az több kereszténységnek bástyája vala dücsőséges régi magyar nemzetünk . . . Hívén azt, hogy előbbeni kereszténységnek talán valami szikrája maradott meg kegyelmeteknél. Istenre kínszeríttyük, hogy vévén ezen tisztünk szerint való parancsolatunkat, félretévén az Istentől elszakadt pogány s azzal egyetértő nem igaz magyar ellenséget, fordullyon Istenhez, kegyelmes királyához. Es minthogy Isten segétségébűl az fölfuvalkodott ellenség megszégyenítését s az méltóságos római impérium elector ok s fejedelmek, és az több keresztény hadak azon istentelen vérszopó pogányságot üldözik, siessen kegyelmetek is viritim292 fölülni, s velünk az hol érti létünket, conjugálni magát,292 hogy egy szívvel lélekkel űzhessük ki országunkból az Isten s világ ellen hadakozó dühös ellenségünket . . . holott pedig (kit nem remélünk) ugyancsak vakmerőségtől viseltetvén külömböt cselekszik valaki kegyelmetek közül, bizonyos légyen abban, hogy minden irgalmasságtól kirekesztetik, kit nem másnak, hanem maga istentelenségének tulajdoniccsa ...” A nádor felhívásához csatolta Habsburg Lipót király 1683. szeptember 23-án Passauban kibocsátott kiáltványát, melyben minden baj kútfejének Thököly Imrét nevezte meg; s mindenkit felhívott, hogy 1683 szeptember végéig térjen az ő uralkodói hűségére.294 A kuruc világ bukását Heves vármegyében a császári és szövetséges katonaság, s az osztrák tábornokok uralma váltotta fel. Gróf Rudolph à Rabatta tábornok Magyarország főparancsnoka („supremus in Hungária constitutus commendans generalis”) 1683 november utolján és december elején Besztercebányáról két alkalommal is kibocsátott parancsával Heves vármegye követeit a katonatartás („sustentatio militiae”) költségeinek megtárgyalására Antonio Caraffához, „a török végek körüli részek felvigyázó tábor- noká”-hoz rendelte Rimaszombatba. A közgyűlés a vármegye köz- tiszteletben álló hites jegyzőjét, nemes és nemzetes Bulyovszky Ferencet küldte Caraffához.295 Az 1683. december 18-i közgyűlésen olvasták fel Bulyovszky Rimaszombatból küldött jelentését. Eszerint „a vármegyében lévő és majdan odaérkező katonaság eltartása” költségeinek megfizetését kívánta Caraffa a kettős vármegyétől. E költségek részben a ka71
