Sugár István: Heves Megy és Eger visszafoglalása a törököktől - Studia Agriensia 8. (Eger, 1987)

A vármegye keserves élete 1686-ban a katonai terhek elviselhetetlen súlya alatt

Mihálytelkére 1686-ban Hevesről és Hevesiványról távoztak el jobbágycsaládok.591 A Jászságba elszökött jobbágycsaládok véglegesen elvesztek Heves vármegye számára.

A falvak jobbágyságát sújtó nehéz terhek sorában nem hagyhatjuk ezekben a háborús években sem figyelmen kívül a földesúri kötelezettségeket sem. Például az egri püspök 1682-ben is elkészíttette birtokai urbáriumát, s tisztjei még az egri vár tőszomszédságában (!) is részletesen számba vették a falvak „ökrös gazdá”-it és „sellyér”-eit, lakóházaikkal egyetemben.592 1684 októberében pedig még arra is módja és lehetősége nyílt a püspökföldesúrnak, hogy „az Eger vizén túl való jószágainak és faluinak connumeratió” - ját is felfektethette. Az egri beglerbég pasa székvárosával határos, illetve attól alig pár kilométernyire összeírták nem csupán jobbágyait, de azok legénykorú fiait, sőt háziállataiknak minden fajtáját is.593 S ezen urbáriumok és connumeratiók alapján kivetett job- bágyterheket a püspökföldesúr ténylegesen be is hajtotta. De ezekben a háborús, hadjáratos években a püspök Eger körüli elpusztult falvait sem hagyta kihasználatlanul: árendában hasznosítva területüket. így járt el például az Egerrel közvetlenül szomszédos déserta Szőlőske, Felnémet és Nagytálya, valamint a távolabbi Híd- vég esetében is.594

Természetesen a többi földesúr is hasonlóan tett, de azokról nem maradtak fenn ilyen összefüggő adatsorok, mint a püspökök esetében.

155