Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon

1703-ban készítette. Az idillikus életkép jellegű mű, egy fa tövében ábrázolja Szt. Józsefet és a gyermekét szoptató Máriát néhány hétköznapi tárgy társaságában. A kompozíciót tájképi környezetet idéző, festett fadobozban helyezte él alkotója, melynek érdekessége, hogy hátoldala ún. hinter - gláss-technikával készült. (10. kép)

Az Agnus fjei viaszokhoz hasonlóan szinte ereklyeként tisztelték az ún.

‘$zf'Ánría kézéi".1 fêz âf széni'viasz” az 1743-ban a bécsi jezsuita kollégium■ j ii !• Ü R 11V ti j n ' Cíl í> f Xi '/í. ?' ÍÍTlldSÚ ro p •'! ■ ; ,

ha került Szt. Anna kézéreklyéjéről készített viaszmásolat. Ezért sötétbarnaszínű, mumifikálódott kézfofmájúak a viaszmásolatok.43 Az anyagában színezett viaszból készült naturális részletességgel megmintázott kézfejet

sokszor helyezték el Szt. Anna oltárokon, vagy poliondíszes apácamunkák

£ bio ti; rí álltja mrqsÁ sA .b centrumában.’*

A viaszmunkák nagy tematikus és méretbeli változatosságot mutatnak. A választott patrónus szenteket, nevezetes kegyképek másait, katakombaszenteket45, Jézus földi működését, szenvedéseit és Mária fájdalmát megjelenítő viaszmunkák nagy számban tanúsítják a technika magyarországi elterjedéset^í — lfÖ Icéb).^1

.1 ,js8 .úakbuiá idtféioás^i a tredasnüva-j w n**dc í

[Ht

.iá noiÈtood noèq zutînajorr

HAJMUNKAK , . -ufo—u.- í'jjaorrr sorlzámöxaEÍ'ttoxanisa nedÉgKvnc -e y-gon <<!•»[ rr: ám , :cr .nrí'írí

Az emberi haj kultikus szerepének évezredes hagyományai vannak. A történelem folyamán szinte minden kultúra igen nagy jelentőséget tulajdonított a haj levágásának vagy elvesztésének. Az emberek mágikus erejűnek vélték a hajat és baljós, veszélythozó jelként értelmezték ha valakinek akaratán kívül, vagy nem megfelelő időben vágták le a hajzatát. A haj akaraton :kívüli levágása évezredek óta a megaláztatás szimbolikus gesztusa, a szolga vagy rabsors megbélyegző jegye. A kultúrhistória számos történetet őriz a hajjal kapcsolatos elképzelésekről.47

A kolostorokban rituális jelentősége volt a hajnak, regula írta elő a szerzetesek koponyájának borotválását, ún. tonzura viselését és az apácák haj- fonatainak készítését.

A 19. század jellegzetes készítményei a gyermekhajszálból hímzett, vágott és ragasztott hajból komponált képek. A türelmes alázattal végzett munka eredményei ezek az anyaguk miatt ma már talán riasztó kompozíciók. A kissé kiüresedett célképzetek jelzője a szimpla reprodukálási szándék, a szorgalmi elemek túlsúlya és a szakrális tartalom hiánya helyen64