Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon

Szinte áttekinthetetlenül nagy ikonográfiái változatossággal rendelkezik a kis ájtatosképek műfaja. Mégis érdemes néhány kedvelt, tipikus ábrázolási formát megvizsgálni. Talán legelterjedtebb a választott patrónus szent alakjának megfestése volt attribútumaival, nevének föltüntetésével. A 17. és 18. századi nagy pestisjárványok következtében a pestistől védő szentek ábrázolásai is igen népszerűek voltak. Egy ilyen védszentet Szt. Sebestyént ábrázolja az a kis pergamen miniatűr, mely a műfaj legkorábbi ismert hazai darabjai közé tartozik (70. kép). Az 1673-ra datált elmosódott szignójú képecske, idealizált tájképi környezetben jeleníti meg a vértanúhalált halt római testőrparancsnokot. A fához kötözött, nyilakkal átlőtt testű szent mellett a földön pajzsa, vértje és sisakja utal katon voltára. A felhők közül feléje szálló angyal pedig a keresztény vértanúk jelvényeit — pálmaágat és babérkoszorút — hozza számára.

A kis ájtatosképek között nagy számban találkozunk barokk kegyképek, kegyszobrok ábrázolásaival. Magyarországon főként a pócsi és a celli kegyképek kerültek sűrűn megfestésre. Alkalmanként több csodatévő kegykép és szobor mását is egy lapocskára festették (69. kép). Kedvelt volt a kegyhelyek alapítását, vagy az odaérkező búcsújárók és zarándokok vonulását ábrázolni. Szinte rokokó zsánerképi hűséggel és történetileg is hiteles alapossággal jeleníti meg egyik miniatűrünk a Máriacellbe érkező búcsúsokat, az angyalokkal körülvett, felhők közt lebegő Szűzanya kegyszobra alatt (68. kép).

Az ikonográfiái érdekességek közé tartozik néhány olyan kompozíció mely szerzetesnők elhivatottságának szimbólumait ábrázolja. Ezek készítői ismeretlen illuminátorok voltak ugyan, de önálló invencióval rendelkeztek és mindenféle szempontból a barokk kisművészet legjobb színvonalán alkottak (71. kép).

A sokszorosító technikák egyre nagyobb térhódításával a kis ájtatosképek főként nyomatokként kerültek forgalomba. A 19. században pedig, a jámbor miniaturafestő állhatatos munkáját fölváltotta a nyomdai nagyipar sorozatgyártása.

54