Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Lengyel László: 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon

LENGYEL LÁSZLÓ 18. ÉS 19. SZÁZADI KOLOSTORMUNKÁK MAGYARORSZÁGON A reformáció ellensúlyozásaként, a tridentinum szellemében fölvirágzó barokk-kori ereklye- és szentképkultusz hazai emlékeinek kevéssé ismert köréhez tartoznak a 18. és 19. századi kolostormunkák. A Magyarorszá­gon található kolostormunkák különféle típusainak vizsgálata számos ada­lékkal szolgálhat kultúrtörténetünk teljesebb megismeréséhez. Ez a ba­rokk évszázadokban tömegesen készülő tárgytípus mindig a szaktudomá­nyok határmezsgyéjére szorult. Hol a kor magasművészetéhez viszonyítva, az akadémikus értelemben vett művészi kvalitás kérdését elsődlegesnek tartó szemlélet, hol pedig ideológiai gátak akadályozták a tárgykör vizsgá­latát és helyes megítélését. így elsősorban a szakrális néprajz kutatói és né­hány „dezertőr” művészettörténész végzett kutatásokat e témában.1 A szerzetesrendek középkori műhelyeinek örökségét továbbvivő rendi közösségek a 18. és a 19. században — az egyre meghatározóbb művészeti akadémiák és a hivatásos világi művészet mellett —- rendkívül változatos alkotásokat készítettek a korízlésnek megfelelően, azzal teljes összhang­ban. A kolostormunkák e széles köréből azonban, csak azokat igyekeztünk bemutatni, melyek a magánáhítat körébe tartoznak és szoros kapcsolat­ban állnak a szentkép- és relikviakultusszal. Lemondtunk ezért, sok kolos­tormunka típus tárgyalásáról. így eltekintettünk az ötvösmunkák, az asz­talosmunkák, az egyházi öltözetek és a 19. századi kegytárgyipar sokszoro­sított tömegtermékeinek vizsgálatától is. A templomi használatra szánt tárgyak közül csak az öltöztethető Mária-szobrok és a különféle apáca­munkákkal díszített ereklyetartós oltárékítmények kerültek anyagunkba. Mintegy annak bizonyítékaként, hogy az apáca ill. kolostormunkák a ba­rokk hitélet és művészet legbecsesebb színterein — az oltárokon — is fon tos, a kor magasművészetével egyenrangú szerepet kaptak. Rendkívül sok adat áll rendelkezésünkre a kultusz római és magyaror­szági összefüggéseiről, a szent városból terjedő 17. és 18. századi rekatoli- zációs expanzió hazai hatásáról. Még az 1778-ban Kracker János Lukács és Zách János által készített egri líceumi freskó témaválasztása is azt bizo­nyítja, mennyire erősen hatottak a művészeti gyakorlatra az 1563-as tri­denti zsinat határozatai. A tridenti zsinatot ábrázoló mű szemléletesen je­leníti meg a zsinat legfontosabb hittételei között a szentek ereklyéinek és képeinek együttes tiszteletét. Egy oltárépítményen, földíszített katakomba­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom