Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)
Összefoglalás
ispánt, Tari Lászlót ugyan nem említik várnagyként, ő viszont 1389-től kezdve Sirok birtokosának mondható. Zsigmond ezzel az örökadománnyal kiengedte kezéből a megye utolsó királyi erősségét . Ez a tényező talán szerepet játszott abban, hogy a hevesi ispáni tiszt a XV. század elejétől a diósgyőri várnagysággal kapcsolódott össze. Ugyanebben az időben Diósgyőr központtal egy territórium kialakulásának szemtanúi lehetünk, mely öt-kilenc megyét foglalt magába. A kormányzati egység élén országos méltóságokat találunk, így Szécsényi Simon lovászmestert és Garai Miklós nádort, majd őket követve az 1419-től titkos kancellári tisztet is betöltő Pálóczi testvéreket. Láthatjuk, hogy a XIV. században Drugeth Vilmos nádort és feltehetően Péter királynéi tárnokmestert leszámítva a többi hevesi ispán nem tölt be egyidejűleg udvari méltóságot, ugyanakkor a XV. század elején csak olyan személyeket találunk, akik ilyen címek birtokosai. Ez a jelenség a század nagy részében megfigyelhető, hiszen az 1404-—1464 között ismert tizenegy hevesi comes közül kilenc volt egyidőben vagy is- pánsága előtt udvari tisztségviselő. Elmondható továbbá róluk, hogy a Kompolti testvéreket és Tari Rupertet leszámítva az ispánok nem voltak hevesi származásúak, bár szinte mindegyikük felmutatott e tájon egy jelentősebb rokont vagy birtokot. Helyetteseik körében is hasonló a helyzet, hiszen a Diósgyőr központú kormányzati egység fennmaradásáig az alispánok egy kivételével mind borsodi illetékességűek, s csak a század második harmadában lépnek színre a megyében honos, jómódú családok fiai. Közülük legmagasabbra, az erdélyi alvajda tisztére Rédei János emelkedik. A század utolsó harmadában jelenik meg az első nem világi hatalmasság megyénk ispáni székében, Beckensloer János egri püspök, aki „perpetuus comes” címét már váradi prelátusként is használja. A püspökök ispánsága idején az ahspánok jelentős része valamilyen formában az egri várhoz kötődik, így helyettesei között éppúgy megtaláljuk a várnagyot, az alvárnagyot, az udvarbírákat, mint a főpap katonai kíséretének tagjait. A püspök környezetéből kikerülő tisztségviselőket azonban nem nézte jó szemmel a megye közönsége és az alispánt kinevező jogot magának követelte. A küzdelemből a XV—XVI. század fordulóján még az egyházfő kerül ki győztesen, de 1526-ban Zsadányi Spáczai Boldizsár debrői várnagy alispánként való megjelenése feltehetően már a megyei nemesség sikerét jelzi. Az ispán és alispán viszonyát megyénkben is a familiaritás jellemzi, feltűnőbb példáit a XV. század elején a Diósgyőr központú territórium és a borsodi származású ahspánok, illetve az egri püs66
