Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Heves megye középkori alispánjai

Pált leszámítva — más tájakon való honosságában találjuk. A század első harmadában, mikor Diósgyőr körül territórium alakul ki, az alispánok ■— nem véletlenül — egy kivételével mind borsodi származásúak. így Kozárdi Bertalan és János cserépi várnagyok, akik közül János 1408-ban egyidejűleg Heves és Borsod megye alispánja.102 (Ismét egy példa a ritkának mondható kettős hivatalviselésre! Igaz, hogy Garai Miklós nádor személyében az ispán is közös volt.) Folytassuk tovább, Bikédi Pál (1427—1429) családi birtokai a borsodi Bogácson terültek el, 103 továbbá ismerünk Kántor és Keczer nevű Borsod megyei családokat is.104 A korszak egyetlen nem borsodi származású alispánja, az Ung megyei Dobó László (1420—1425), ő viszont az ispánok, a Pálóczi testvérek rokona volt.105

A század közepe egyértelműen a Hevesben gyökerező alispánok időszaka, mely feltehetően összefüggésben áll a megyében honos ispánok ismételt megjelenésével. A sort Vécsi László (1436—1439) nyitja meg, de személye még jól tükrözi a két korszak közti átmenetet, mivel Pálóczi familiárisként említik.106 öt Lengyendi László (1447—1449) követi, kinek családja a névadó Lengyend, továbbá Bátony és Fancsal helységekben volt birtokos.107 A sor Rédei Jánossal, a később legmagasabbra emelkedő hevesi alispánnal folytatódik (1461—1467), aki az Aba nembeli Rédei ágakból eredő rangos család sarja, Rédei Dósa Miklós és Cselényi Klára második gyermeke volt. Jelentős birtokai miatt a legvagyonosabb alispánnak tarthatjuk. 1466-ban Mátyás, Jánosnak és rokonainak címert adományoz. (20. kép) Az erdélyi lázadás — 1467. augusztusszeptember — leverésétől Rédei János 1475-ig, élete végéig az erdélyi alvajda tisztét töltötte be.108

A XV. század utolsó harmadától kezdve vizsgált korszakunk végéig az alispánok származása ismét sokszínűvé váük, bár ebben az időszakban a hevesieké a vezető szerep, akik között a régi tör- zsökös famíliák képviselőit (Bábi, Farnosi, Füzesi, Encsi, Szalóki, Szóláti, Szállási) éppúgy megtaláljuk, mint az újonnan megyeivé váló, főleg a XV. században szerzett birtokaik miatt e tájhoz kötődő családok képviselőit (Pozsgai, Zsadányi Spáczai, Apaffy). Jelentős marad a borsodiak szerepe is a Mályi, Nagy, Vathai,

102. Engel, 178.

103. HML M. E. 293., 295., 297., 300.

104. Gsánki, I. 187.

105. Wertner, 1902. 191—193.

106. lásd az alispánok archontológiai táblázatát, valamint: HML TA/1—2. 1454. március 20.

107. Nagy Iván, 1907. 157.

108. Bártfai, 1905. 15—17.

33