Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Előszó

megyei móltóságsor összeállításával. Igazán hasznos munkává akkor válik, ha megvizsgálja a tisztségviselők egymáshoz való viszonyát, a genealógia segítségével tisztázni próbálja származásukat, továbbá ha kísérletet tesz vagyoni helyzetük, a megye birtoklástörténetében betöltött szerepük és iskolázottsági szintjük megállapítására.

A tanulmány írása közben nem fordítottunk különös figyelmet a tisztségek egyetemes és hazai kialakulására, mivel ezzel a szakirodalom részletesen foglalkozik. A fő hangsúlyt a Heves megyei sajátosságok bemutatására helyeztük, s igyekeztünk felvillantani a kevésbé ismert jelenségeket. Abban az esetben, ha egyes tisztség- viselőknél — szolgabírák, esküdtek — ilyen sajátosságokat nem észleltünk, akkor működésükről is szűkszavúbban szólunk, nem tartva fontosnak az általános, az egész országban megfigyelhető jelenségek újbóli leírását.

A tanulmányban található archontológiai táblázataink egységes rendszerben készültek. Minden esetben — az áttekinthetőség kedvéért — lapszélen feltüntettük a tisztségviselő működésének időhatárait, s azután neve alatt folyamatosan idéztük a rávonatkozó adatokat. Ügy érezzük, hogy közlésünket pontosabbá, használhatóbbá, az ispánok és alispánok nevének megállapítását mindenféle szubjektív értelmezéstől mentessé tette azon eljárásunk bevezetése, hogy forrásainkból kiemeltük a méltóságra vonatkozó szövegkörnyezetet, általában az intitulációt. Pl. ,,Nos magister Nicolaus filius Oregorii comes de Heweswyuar” (Mi, Gergely fia Miklós hevesújvári ispán). A könnyebb áttekinthetőség és a nagyszámú jegyzet elkerülése érdekében archontológiai táblázatainkban a hivatkozott adat után rögtön feltüntettük annak forráshelyét.

Itt köszönöm meg Kovács Béla levéltárigazgatónak, hogy felhívta a figyelmemet a témára, s a tanulmány megírása közben előadódó olvasati és keltezési problémák megoldásában segítségemre volt. Köszönettel tartozom Bertényi Iván és Kubinyi András egyetemi docenseknek, akik lektori mivoltukat messze túlhaladva, új megfigyelési szempontokra hívták fel figyelmemet és ezek megoldásához sok esetben adataikat is rendelkezésemre bocsájtották. Hasznos tanácsaiért és szíves segítségéért köszönetemet fejezem ki Érszegi Géza, Spekner Enikő, Bakács Bernadette levéltárosoknak, Kállay István egyetemi és Kávássy Sándor főiskolai tanároknak, Bodor Imre és Szabó Péter művészettörténészeknek, valamint Sugár István tudományos kutatónak. A legtöbb segítséget Iványi Sándor címzetes apáttól, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár vezetőjétől kaptam, aki sajnos ma már nem lehet közöttünk.

8