Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Összefoglalás

ÖSSZEFOGLALÁS

Napjainkban, amikor a középkori országos méltóságok kutatásának reneszánszát éljük (megemlíthetjük többek között Bertényi Iván, Bónis György és Fügedi Erik műveit), észre kell vennünk azt is hogy a Mohács előtti megye minden jelentősebb tisztségviselőjének kilétével foglalkozó tanulmány nem íródott Magyarországon a II. világháború után, csupán az ispánok és alispánok névsorának összeállítása eredményezett néhány esetben jelentősebb sikert (Bakács István, Borsa Iván). Alapvetően e felismeréstől vezettetve igyekeztünk minden olyan hevesi tisztségviselőre — ispánra, alispánra, szolgabírára, esküdtre, várnagyra, országgyűlési követre— kiterjeszteni vizsgálatunkat, akik szerepet játszottak a megye sorsának alakításában. Szűkebb hazánk történetével foglalkozó jeles elődeink sajnos nem hagytak számottevő archontológiai megfigyeléseket ránk, így köszönetét csak hasznos részeredményeikért mondhatunk.

Az Újvár megye keretébe tartozó Heves önállósulásának jelei a XIII. század közepe táján mutatkoznak meg először, azonban végső kialakulásának dátumát a XIV. század első negyedére tehetjük, mert ekkor jelennek meg saját tisztségviselői, 1323-ban már kialakult hivatalszervezet áll előttünk, mert az ispán mellett ott találjuk a négy szolgabírót is. A XIV. századi ispánok döntő többségét — Drugeth Vilmos nádor és a Bebek testvérek kivételével — két nemzetség megyénkben honos ága adta, az Aba nembeli Kompolti és a Rátát nembeli Tari. A Kompolti ág felemelkedésében nagy szerepet játszott a jó politikai érzék, mert első perctől kezdve töretlen hűséggel állt Károly Róbert oldalán, aki ezt jelentős adományokkal hálálta meg. Az ág alapvetően három családra oszlott, a Visontaira, Domoszlaira és Kompoltira. ősi birtokaik és a királytól kapott javaik révén a megye legvagyonosabb uraiként töltötték be az ispáni tisztet. Közülük csak a Domoszlai és Kompolti családok ősének tekinthető Péter mester emelkedett udvari méltóságra, a többiek XIV. században megmaradtak a megyei élet szinterén. A Domoszlai és Visontai családok kihalásával birtokaik nagy része a Kompoltiakra szállt, akik e jó alapról kiindulva a XV. század bárói közé emelkedtek, közülük országbíró és több pohárnokmester került ki.

scz ispáni tiszt a XIV. században a siroki várnagysággal kap- yolódott össze, mint azt Visontai Imre (?), a Bebek testvérek és Domoszlai Miklós esetében tapasztaltuk. A század végén előtűnő

65