Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Szolgabírák és esküdtek

A szolgabírák nem rendelkeztek önálló bírói székkel, hanem az ispánnal közösen alkották a megyei törvényszéket. Oklevéladó joguk azonban volt, álljon itt példaként egy 1335-ből származó intituláció: „Nos quatuor judices nobilium de comitatu de Hewes- vy var”.122 Abban az esetben, ha az alispán peres félként jelent meg a törvényszéken — mint pl. 1500-ban Encsi Fülöp —, akkor a szolgabírák és a nemesek egyeteme állította ki az oklevelet „Nos universitas nobilium et judices nobilium comitatus Hevesiensis” ,122 123 A szolgabírák is lehettek azonban alperesek, elég ha itt arra az esetre utalunk, mikor az egri káptalan Lajos király parancsára, 1366-ban megidézte Heves megye mind a négy szolgabíráját a verpeléti törvényszékre, mert azok elhajtották Szentiványi János királyi adószedő lovait.124 125

A törvényszéken a megye hatósága sokszor eskü alatt vallott valamilyen vitás ügyben, így megyénkben is, ahol pl. 1349-ben az „életadó” keresztre téve kezüket tettek hitet az elöljárók: „tacto vivifice crucis ligno prestitam”.12s A hitelesség fontos biztosítéka volt a pecsételés is. A megyei hatóság authentikus sigillumának hiányát az alispánok és a szolgabírák együttesen alkalmazott pecsétje pótolhatta, de nem minden esetben, mert a megye által kiadott oklevél pl. örökjogot nem biztosíthatott.126 (28—29. kép) Ide kapcsolódik az a per, mely 1346-ban a kompolti törvényszéken zajlott, s érdekes pecsételés-történeti adatot őrzött meg számunkra. A törvényszéken elnöklő Bebek testvérek, az akkori ispánok, kérdőre vonták a volt alispánt — Barcal fia Fogacsot — és a szol- gabírákat, hogy pecsétjüket mindeddig miért nem törték össze. A megyei hatóság ezek után határozatban mondta ki a volt tisztségviselők pecsétjének megsemmisítését.127

A szolgabírák azonban — a peres eljárásokat leszámítva — önállóan is munkálkodhattak, így gyakran végeztek helyszínelést birtokbaiktatásnál, birtokok felosztásánál, határjárásnál, sőt mint egy 1436. évi eset mutatja a zálogösszegek kifizetésénél is.128 Jelentős szerepük volt továbbá az adó- és tizedszedésben, ahol a rovó munkáját segítették. Ez a tevékenység azonban nem volt mindig zökkenőmentes, mert a rovó és a szolgabíró ellenállásra is számíthatott, jól példázza ezt az 1501-ben Istenmezei János és

122. DL 40703.

123. DL 29019.

124. HML TA/1—2. 1366. december 3.

125. DL 4060.

126. Szentpétery, 120—121.

127. Fejér, IX/1. 455—456.

128. HML TA/1—2. 1436. július 7.; DIV TA 77—81.

46