Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Heves megye középkori alispánjai

HEYES MEGYE KÖZÉPKORI ALISPÁNJAI Az alispánokról szóló mondandónk megkezdése előtt jelezni kívánjuk, hogy itt nem bocsájtkozunk olyan részletekbe, mint az első részben, hiszen az alispánok nagy száma miatt ez külön ta­nulmányt igényelne, így az általános fejlődés menetébe beillesztve csupán a hevesi sajátosságokra és a kevésbé ismert jelenségekre fordítunk figyelmet. A XIII. század eleji újvári ispánok hevesi helyetteseiről már az előzőekben szóltunk. (18. kép) Ezután sokáig nem hallunk hírt felőlük. Egy évszázaddal később tűnnek fel ismét, Drugeth Vilmos nádor működése idején (1333—1342), aki egyben kilenc megye — köztük Heves — ispánja volt. Engel Pál figyelte meg azt a jelen­séget, hogy Vilmos nádor területi helyettesei változó megneve­zéssel fordulnak elő (curialis comes, viceiudex, vicesgerens, vice- comes, comes).93 Ez a sokszínűség Hevesben is jelentkezik, ahol Mihály és László mesterek comes (1333—-1334), Péter viceiudex (1335), Domonkos vicecomes (1337) és vicesgerens (1339) titulust használt.94 Sajnos, az általunk ismert Anjou-kori alispánok az oklevelek­ben csak keresztnevüket tüntették fel — Felfalvi Péter kivételével —, így genealógiai kutatással próbáltunk fényt deríteni kilétükre. Ez két esetben sikerült, s úgy tűnik a kutatás során a szakirodalom­ban eddig kevésbé ismert jelenségeket fedeztünk fel. Sikerült ki­nyomoznunk, hogy Domonkos azonos — a megyénkben is birtokos — Tarjáni Szinnyei Domonkossal, aki testvérével, Jánossal együtt ugyanazon időben egyszerre két megye (Sáros és Heves) alispánja volt.95 96 Hasonló jelenséget eddig csak Holub József és Engel Pál figyelt meg.90 A másik eredmény szinte hihetetlennek tűnik, ne­vezetesen, hogy Sándor fia János mester 1349-ben egyidejűleg tölti be Heves megye alispáni és Gömör megye ispáni tisztét. János mester kilétének megállapításához, első lépésként — fa­miliáris viszonyt feltételezve — az 1349. évben ispáni tisztet be­töltő Bebek István és György származását vizsgáltuk. Rögtön kitűnt, hogy az Ákos nemzetség egyik ágáról van szó, s forrásunk választ adott Sándor fia János ugyanezen nemzetségből — annak Cselenfi ágából — való eredetére is. János mester a szakirodalom­ban meglehetősen ismert személyiség, nűvel azonos a királyi csa­93. Engel, 1982. 905. 94. lásd az alispánok archontológiai táblázatát. 95. Teleky, I. 63. 96. Holub, 1917. 197.; Engel, 178. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom