Havassy Péter: Heves Megye középkori tisztségviselői - Studia Agriensia 6. (Eger, 1986)

Heves megye Mohács előtti ispánjai

nak Egerben, akik feltehetően ellátják a főispáni feladatokat is, bár erre intitulációikban nem utalnak.

1497. december 20-án a pápa jóváhagyta Estei Hippolyt lemondását az esztergomi érseki tisztről, illetve Bakócz Tamás egri püspök érsekké való előlépését. II. Ulászló csak 1498. február 20-án erősíti meg a cserét,87 88 89 de 1498. január 5-én — két héttel a pápai jóváhagyás után — már ismét feltűnik az egri kormányzói tiszt az oklevelekben. Talán az sem véletlen, hogy a cím újdonsült viselője az Estei család székhelyéről, Eerraráról veszi előnevét (Ferrarai Florinus Lajos).66 (13. kép) őt a hasonló előnevű Lardus Tádé követi, aki — rövid megszakítással — 1511-ig kormányozza az egyházmegyét, s nyilván Heves megye közigazgatási és katonai ügyeibe is beleszól, elég itt utalnunk arra a tényre, hogy a korszak egyik egri várnagya nem más, mint testvére, vagy közeli rokona Lardus Péter.66 Estei Hippolyt 22 éves egri főpapsága során mindössze kétszer, esetleg négyszer látogatott Magyar- országra,90 így egri ügyeinek intézését nyilván csak egy általa teljesen megbízhatónak tartott, s főleg — mint azt a ferrarai elő- nevek is bizonyítják — általa jól ismert helyettesre bízhatta. (14. kép) Mivel a kormányzók — Hippolyt haláláig — kizárólag csak olasz származású püspökök idején működtek, felvetődik az a lehetőség, hogy így Egerben egy itáliai eredetű kormányzati, igazgatási gyakorlatot honosítottak meg.

Hippolyt halála (1520. szeptember 3.) után, II. Lajos király Batthyány Ferencet nevezi ki Egerbe kormányzónak.91 Ebben feltehetően közrejátszott az a körülmény is, hogy a püspökök ismét magyarok voltak: Szálkái László, illetve 1524-től Várdai Pál. A Mohácsig hátralévő időszak kormányzói közül a később még magasabbra emelkedő Pemfflinger Márk nevét említhetjük meg.92

Következzék ezután Heves megye általunk eddig megismert ispánjainak, majd 1483-tól püspöki kormányzóinak archontoló- giai táblázata:

87. Sugár, 205.

88. HML M. E. 60.; Irányi, 1931. 306., 307., 315., 319.; Óváry, I. 214.

89. Lardus Tádéra vonatkozó adatokat lásd a kormányzók archontoló- giai táblázatában; Péterre: DIV RA. 77—27.

90. Sugár, 206

91. Irányi, 1942. 49.; Sugár, 208.

92. Pemfflinger életére lásd Kubinyi András művét az irodalomjegyzékben.

23