Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai
olyan félkatonai-határon funkciókat ellátó balkáni szabadparaszt (katonatelekkel és adókedvezményekkel rendelkező katonaparaszt) volt, mint vele csaknem szemben, a határ túloldalán, a varasdi (szlavón) végekre letelepített vlachok és rácok, csakhogy míg azok a Habsburgokat, a kereszténységet szolgálták, addig ezek a török hódítók hatalmát és területét — s egyben önnön otthonaikat — védték, konzerválták. 5. Eme katonaparaszti réteg a kisebb magyar behatolási-hódoltatási- adóztatási akciókat is csak részben és időlegesen tudta közömbösíteni, de a nagyobb szabású ellentámadásoknak, rablóhadjáratoknak, rabszedő portyáknak még erődített palánkjaiban, a török fegyverek árnyékában sem volt képes hatékonyan ellenállni, szemben a varasdi határőrvidék királyi rác határőrparasztságával. Éppen emiatt — valamint zavartalan termelési-értékesítési- vásározó-kereskedelmi kapcsolataik fenntartása érdekében — kénytelenek voltak (fegyvereik dacára!) behódolni az expanzív magyar feudalizmus szüntelenül támadó-örlő erőinek, s így adófizetés fejében valamelyes védelmet nyertek magyar földesuraiktól. Ezt láthattuk Pavle kovásznai rác esetében is, akit földesura közbenjárására azonnal, sarc nélkül szabadon engedtek, hiszen már „hódolt rác jobbágy” volt. Persze, nagyon sok esetben e „hódolt -rácok” éppúgy áldozatul estek a szüntelenül szanaszét csatangoló magyar portyázók csapásainak, mint a fegyverükben és török uraikban bízó kódolatlanok” ... 6. A töröknek szolgáló, koppányi szandzsákbeli vlach—rác katonaparasztság alapvetően mezőgazdasági termelőmunkából élt, ám korántsem csak külterjes, extenzív-nomadizáló állattenyésztéssel (főleg juhászattal) foglalkozott, hanem kiterjedt szántóföldi növénytermesztéssel (gabona, főként búza termesztésével, melyet sarc fejében is vittek Batthyánynak), szőlészettel, gyümölcstermesztéssel, veteményes-, dinnyés- és zöldségeskertek, bagcsék és bosztánok művelésével. Ez a balkáni szerb szabadparaszti réteg, árutermelést folytatva, egyre sikeresebben beilleszkedett a termékeny somogyi—tolnai- baranyai táj magyar agrártermelési-agrárkereskedelmi, földművelő-állattenyésztő szisztémájának több évszázados rendszerébe, miközben a Balkánról hozott termelési tapasztalatait, módszereit átadta a vele egyazon faluban élő, esetleg környékbeli magyar falvak lakóinak, s új növénykultúrák, főleg kerti gyümölcsök, vetemények és a rájuk olyannyira jellemző balkáni vörös borok nagymérvű elterjesztésével hozzájárult a magyarországi termelőerők gyarapításához, továbbfejlesztéséhez is. Emellett a folyókon malmokat üzemeltettek, s különféle háziipari, parasztipari, vas- és faipari mesterségeket is űztek, asszonyaik szőttek-fontak, vagyis kézműiparokkal is foglalkoztak. 214
