Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai
dél-dunántúli területen a koppányi szandzsák 1581-es, speciális iflák-deftere szerint (annyian voltak, hogy külön adódeftert kellett készíteni rotuk!) már 89 faluban laktak vlach-rác iflákok, mégpedig tekintélyes számban: a koppányi iflákok dzsemáetje 516 dzsizje-hánét, azaz kincstári fejadófizető háztartásfőt számlált! Tény, hogy ekkora létszámú vlach katunt egyetlen más hódoltsági szandzsákban sem vettek defterbe; s noha e földművelő- pásztorkodó, de fegyveres határőri-belbiztonsági szolgálatokat is ellátó iflák közösséget már az 1560-as évektől sorozatosan támadták, rabolták és pusztították a végváriak és az adóztató-hódoltató földesúri kontingensek, s bár főleg a 15 éves háborúban jelentős vérveszteséget szenvedtek, ám végső soron nemhogy visszaszorítani, elűzni, hanem hosszú távon még megtizedelni sem tudták őket, mert a 17. század közepére már olyannyira elszaporodtak a hódoltság területén, hogy Baranyától Fejér megyéig, Bács megyétől Pest-Pilisen át Csongrádig, Szolnokig mindenütt gyökeret vertek! A portya időpontja és útvonala Mint láttuk, Esterházy nádor 1641 januárjában utasította a dunántúli főkapitányt a rácok elleni akció megindítására, midőn a temetés ürügyén kisebb feltűnéssel lehetett végrehajtani a csapatok összevonását, melyet Batthyány generális igen gondos és aprólékos szervezőmunkával — nemcsak a harcosok megrostálására, hanem a lovakra, a jó fegyverzetre, az emberek és az állatok útiélelmére is ügyelve — végre is hajtott a hónap második felében. Udvari lovasságát a Körmend—Szentpéter—Csákány háromszögben vonta össze a gyalogos hajdúkkal egyetemben, míg a Kanizsával szemközti végek vitézeit és a győri generalatus önkénteseit Tapolcán gyülekeztette. Mivel a hadiügyekben igen járatos és tehetséges főgenerális saját kezű feljegyzése szerint az igali rajtaütés már február 2-án lezajlott, és a győztes sereg 3-án visszaérkezett a gazdag prédával és foglyok hatalmas tömegével a körmendi bázisára, valószínű, hogy január 30-án indultak el a portyára. Másnap egy nap pihenőt tarthattak a központi gyülekező- és találkozóhelyen, Tapolcán, ahonnét február 1-én, szürkületkor indulhattak tovább, hogy éjszaka észrevétlenül haladhassanak végcéljuk felé, s még pirkadás előtt ráüthessenek Igái gyanútlan őrségére. Bizonyos, hogy a Balaton befagyott vizén jutottak át a túlpartra — talán Fonyód környékén —, hiszen nemcsak a nádor leveléből értesülünk erről, hanem maga Batthyány is azt jegyezte fel kalendáriuma üres rubrikáiba, hogy 206
