Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai
kerülhettek ezek a vlach és rác (néha trák) néven emlegetett balkáni telepesek Somogy megye északi—északnyugati területeire, akiket a törökök mindig iflák, a magyar nyelvű források pedig oláh és rác népnevükön említenek? Noha Koppány már 1543-ban török kézre került, melynek erődített oppidumába 600 lovast és 200 janicsárt helyeztek, de környékével együtt még 1546-ban is a mohácsi szandzsák részeként regisztrálták. Viszont 1550-ben már feltűnik az önálló koppányi szandzsák is, melyet 1550/51-ben össze is írtak; 1552-ben Véli, 1559-ben pedig Naszuf volt a szandzsákbégje. Ekkortájt errefelé még nem telepedtek meg balkániak; a szigetvári magyar—horvát végvári vitézek az 1550-es években még a Dráván, a Száván és a Dunán átkelve, Szlavóniában és Bács megye legdélebbi csücskében rabolták, pusztították és hurcolták fogságba az „oláh”, „vlach”, „rascianus” telepesek legelső, gyér csoportjainak magyar részre adózni nem akaró tagjait. Annál meglepőbb viszont, hogy az eddigi szakirodalom szerint 1562- ben már két timár-birtokos vlach kenéz irányította a koppányi szandzsák iflák dzsemáetjét, azaz a betelepített balkáni határőr-pásztomépesség félkatonai szervezetét! Ez ugyanis Szigetvár 1566-os eleste előtt eleve elképzelhetetlen; s a forráskritikai vizsgálat ki is mutatja, hogy az a timár-defter, melyet a nem kevés olvasati és egyéb hibát elkövető, úttörő magyar defterkutató, lászlófalvi Velics Antal 1562-es gyanánt regisztrált, csupán 8 évvel később, 1570-ben keletkezett! S a koppányival közvetlenül határos simontomyai szandzsákban éppen 1570-től kezdve említik az első iflák csoportokat, akik ekkor már 7, majd egy évtized múlva 8 pusztát benépesítettek. Ezzel megegyező módon, a mohácsi szandzsákban is az 1580-as évek elejétől tűnnek fel az első iflák csoportok, éppúgy félkatonai dzsemáet-szervezetben, kenézek vezetésével, mint a koppányiban. Meglehet, hogy a somogyi tájon már 1566 őszének legelején, Szigetvár elfoglalásakor gyökeret vertek a külvárosban és környékén a legelső vlach—rác telepesek, akiket a bosnyák poturokkal együtt a dzserehor (robot)-szolgálat keretében kényszerített magyar földre, Szigetvár és Gyula ostromára a török hadvezetés. Ám számottevőbb csoportjaik csak az 1570-es évektől kezdtek gyökeret verni e területen is, miként az a török adódefterek és a magyar szórványadatok egybevágó közléseiből egyaránt kiderül. Az eredetileg illír—kelta őslakosság romanizált utódaiként szereplő vlachok a balkáni területeken még sok helyen, főleg Crna Gora (Montenegro), Makedónia és Görögország határvidékeinek magas fennsíkjain, valamint a szerbiai, hercegovinai és boszniai hegyekben, sőt ekkortájt már Szlavónia, a Szerémség, a Száva, Dráva és Duna mente vidékein, valamint a krajnai Sichelbergben (Zsumberakban) is nagy számmal találhatók: 1552-ben Rumé- I 204
