Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai
termelőmunkát folytató rác-vlach-iflák-vojnik népesség jellegzetesen balkáni szervezetének bizonyos fokú módosulására, „polgáriasabbá” válására is a zsit- vatoroki békét követő harmad évszázadban. Török és magyar közlések a portya lefolyásáról, okairól és céljairól Magáról az igali portyáról a magyarországi török főkormányzó, Musza budai vezírpasa is megemlékezett az Esterházy Miklós nádorhoz intézett panaszlevelében, a mohamedán időszámítás szerinti 1050. évzilkade 10. napján, vagyis 1641. február 21-én. Jellemző módon a török helytartó inkább csak a (balkáni eredetű) keresztény (ortodox görögkeleti) népesség tragédiáját emeli ki, s egyúttal csökkenteni igyekszik a magyar hadivállalkozás eredményességét azon tény kiemelésével, miszerint sikerült elfogni a támadók egyik főemberét. A pasa levelének vonatkozó sorai — korabeli magyar fordításban — ekként hangzanak: „Battyáni maga jelen lévén öszve gyűjtött sok néppel, az Balatonon által ment, és egynéhány hódolt falut, az faluknak keresztény földes urok is jelen lévén, semmivé tettek, az szegény keresztyén hódúit embereket rabul vitték és mindenféle marhájokat is elhajtották, egy része azon szegény keresz- tyénségnek egy palánkban szorulván magok megtartásokért Iglában, azon palánkot rajtok gyújtván megégették, benne való szegény keresztyénséget levágták. Vitézink utánuk menvén egynéhányat elvesztettek bennek, Battyáni- nak egy fő emberit megfogták és közünkben vagyon, ha még egy óráig ott mulattak volna, az mi nyereségek volt, megosztották volna velük, talán Isten segítségével.” A beglerbég török levelét meglehetősen hűen tolmácsolták a nádor számára, de annyit talán érdemes megjegyezni, hogy az eredetiben „lpgal párkán” szerepel; a csatavezető generálist „Bakjan-ogh”-nak, a török vitézeket pedig a hős hitharcosoknak kijáró „gázi”-knak nevezi Musza pasa, s egyúttal azt is elmondja, hogy a kérdéses hely a koppányi szandzsákban található. Török részről további adatokat közölnek az igali rajtaütésről abban a latin fordításban fennmaradt 1642-es jegyzékben is, melynek eredetije feltehetően a kanizsai beglerbég kancelláriáján készült, a koppányi szandzsákbég által benyújtott panaszjegyzék alapján. E Koppány körüli panaszok egyik legrészletesebb kitétele az igali üggyel foglalkozik. Előadja, hogy Batthyány személyesen vezette mintegy 5—6000 emberét Igái párkánya ellen, lerombolta 200
