Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai
Fenyvesi László AZ IGALI PORTYA ÉS A KÖRMENDI KÓTYAVETYE BALKÁNI TANULSÁGAI (Adalék a hódoltsági rác-vlach-iflák-vojnik problematikához, 1641) Ismert tény, hogy a török hódoltság másfél évszázadában a különféle balkáni etnikumok úgyszólván megszakítás nélkül, s egyre növekvő számban kerültek hazánk területére. Ezt a hosszú és igen sok problémát felvető folyamatot jelenleg még csak egyes kis részleteiben ismerjük valamelyest a különféle török és keresztény forrásokból. Tekintve, hogy a 17. század második felében már több tízezernyi balkáni eredetű lakos élt a Kárpát-medencében, akik létszámuknál és az általuk benépesített terület nagyságánál fogva el nem hanyagolható hatást gyakoroltak a magyarországi termelőerőkre, mindenképpen szükséges a velük kapcsolatos fonások fokozottabb bevonása a feltáró munkába. A továbbiakban egy ilyen szempontból még aránylag kevéssé feltárt, sajátos forrásegyüttes, egy portyára és a zsákmány kótyavetyén történő értékesítésére vonatkozó iratcsoport fontosabb információinak felvázolásával kívánom bizonyítani, hogy a török kori Magyarország területére került balkáni etnikumok viszonyait e jellegzetes forrásféleségekből is érdemes kutatni. A koppányi szandzsákban (Somogy megye területén) élő balkáni félkatonai népesség egyik legfontosabb településének, a palánkkal kerített Igainak az elfoglalása, kifosztása, felégetése, a lakosok rabságba hurcolása és a hadizsákmány kótyavetye formájában történő felosztása volt e magyar hadivállalkozás célja, melyhez hasonló, bár a 17. században ennél többnyire jóval kisebb volumenű portyák úgyszólván mindennaposak voltak. E nagy sikerű, országos hírű rajtaütés és az ezt követő körmendi, központi kótyavetye forrásanyaga tehát az egyébként sem érdektelen, a fél Dunántúlt érintő helyi vonatkozásokon túl lehetővé teszi, hogy némi betekintést nyerjünk ama kérdéskör egynémely vetületébe, melyet a kortársak és a historikusok zöme általában a hódoltsági rác problematika gyanánt szokott emlegetni. S mivel Igái egyike volt a terület csaknem teljesen ismeretlen településeinek, az elhurcolt rabokra vonatkozó iratokból egyúttal fény derül a félkatonai-határőri feladatokat is ellátó, ám lényegében véve polgári jellegű 199
