Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Nagy László: A 17. századi végvári katonaság erkölcsi-politikai arculata

Persze nem lehet elvitatni a hazaszeretet, az üldözött vallás mozgósító erejét sem a katonáktól. Hiszen még Teleki Mihály, ez a meglehetősen hidegen számító „hatalmi játékos” is azt írta 1677 nyarán a végbeliekről: „azoknak valóban keresztyénül jár az elméjek”.20 Petneházy Dávid tisztjei és katonái arra hivatkozva kértek kegyelmet az egyik „fővételre sententiáztatott zászlótartónak”, hogy Thököly tekintse meg annak „Haza, Nemzet és Nagyságod hívsége mellett való igaz szolgálatját és hadakozását”.21

Miként szolgáltak és hadakoztak a nemzet és a haza ügye mellett a magyar végvári katonák?

A kortárs Fráter István huszti kommendáns így látta a vitézség normáit: „Nincsen az rósáknak / Kinyílt violáknak / Olyan kedves illatja, / Mint ki hazájáért / S nem maga javáért / Földön vérét folyatja. / De az otthon ülő, / Csak magának élő / Rossz ezt semminek tartja”. „Rettegő szivekkel, / Kétséges elmékkel / Nem lakik vitézség. / Aki harcon csak fut, / Méltán annak nem jut / Győzedelmes tisztesség . . .”22

Vajon mennyiben felelt meg ezeknek az erkölcsi kívánalmaknak a magyar végvári hadinép a 17. század második felében? A történetírás meglehetősen eltérő feleleteket adott erre a kérdésre. Volt aki legendás hősöknek látta és igyekezett láttatni őket, volt aki csupán „szégyenletes futó hadnak”. Ez az eltérő értékelés megtalálható az egykorú írásokban is. Babocsay Izsák írja, hogy a törökök is mily sokszor gúnyolták a kurucokat a gyakori meg- szaladásaik miatt, ám arról is beszámol, hogy a Hernád-menti győztes ütközetben, a „farkas természetű végbeli kurucok” — különösen az ónodi és a szend- rői lovasok — mily módfelett vitézkedtek a császáriak ellen!23 Petneházy Dávid 1681-ben Semsey András ónodi kapitánynak „teljes szentháromságra esküdt, hogy megállják a harczot, jobb mind egy lábig elvesznek, hogynem mint tovább ilyen gyalázatosán éljenek, mint eddig”.24 S valóban a következő esztendőben a végbeli kumcok legendás fegyvertényt hajtottak végre a kassai citadella megvételével.2 5 A legszebb elismerést talán Zrínyi Ilona írta le Munkács védőiről, amikor 1686 nyarán így dicsérte őket féqének: „igaz hívek voltak, jól viselték magokat, kinek mi tiszti és hivatalja volt, abban eljártak. Volt itt vitézi oskola mindennap, sokáig is tartott, jól is megtanulták ezek, jszveszoktak, eszveesküttek, csak jól foly a dolog, szép hírek-nevek örökké fennmarad”.2 6

Munkács védőinek valóban fennmaradt „szép-hírek nevek,” de nem kellett szégyenkezniük a török ellen küzdő végbelieknek sem. Kádár Istvánról, a

II. Rákóczi György vezette törökellenes harcban hősi halált halt végvári vitézről írta a kortársi ének: „Mása volt, higgyétek, Hektomak, Joábnak, / Oltalma

90