Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon

Márkáz on és a Feldebrőhöz tartozó Csalón, de egyiken sem létesítettek még csak castellumot, vagy palánkot sem; nyilván azért, mivel észak felől a Mátra és a Bükk hatalmas tömbje kiváló, átjárhatatlan védelmet biztosított. Csal on ugyan a kicsiny, már romos Perényi-féle mocsári várba 1560-ban palánkot állítottak Eger ellenében,15 de azt hamarosan — nyilván Eger birtokba vétele után — feladták. Ugyanilyen helyzetet láthatunk az Egertől északkeletre 8 km-nyire fekvő Noszvaj esetében is, ahol 1589-ben a kastélyban véghelyet létesítettek az egriek 24 főnyi őrséggel,16 de Eger elfoglalása után a török nem törődött vele, nyilván a tőle légvonalban csupán 12 km-nyire álló jelentékenyebb, s a hódoltság határán őrködő Cserép vára miatt.

Mindegyik vár a mellette fekvő, fallal vagy csak palánkkal övezett ún. „külváros-sál kétsejtes települési formát mutatott. A merőben ismeretlen Hevesen nem tudjuk, hogy mi volt a helyzet, de minden valószínűség szerint a többihez hasonló.

Láthatóan csak a meglévő, a funkcionáló várakat vette át a török, illetve építette ki azokat. Csupán a jászberényi kolostorerőd és palánk, valamint a hevesi palánkvár merőben új a sorban. Mint majd látni fogjuk, az eddigi nézettel szemben a balaszentmiklósi (törökszentmiklósi) castellumnak is volt már előzménye.

Természetszerű, hogy a török kori palánkváráknak Hatvanban, Jászberényben, Szolnokon, Törökszentmiklóson és Hevesen ma már nyoma sincs, legfeljebb levéltári források, egykorú metszetek s régészeti leletek utalnak helyére, fennállására és szerepére. E palánkvárak helymeghatározásában, to- pografizálásában az esetleges régészeti feltárás mellett különleges jelentőségük van a XVI—XVII. századi vedutáknak, valamint a különböző jellegű és célból készült XVIII-XIX. századi térképeknek, mérnöki felméréseknek.

Vizsgálataim során célszerűnek találtam a teljesen eltűnt, megsemmisült palánkfalazatú erődítmények levéltári, látképi és régi térképi adatait a mai helyzetet ábrázoló térképen rögzíteni, - természetszerűen a lehetőségek keretei között.

Az alábbiakban előadásomon lényegesen túlmenő részletességgel ismertetem a török végvárvonal vizsgálat alá vont északkeleti Heves, Külső-Szolnok és Borsod megyei, valamint jászsági szakaszának különböző jellegű erődítményeire vonatkozó kutatásom eredményeit, adatait.

235