Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szabó Jolán: A végvárak egészségügyi ellátottsága
Az ország közegészségügyi helyzete, az orvoslással foglalkozók csekély száma meghatározta a katonaság orvosi ellátását is. A 16. század végén, a 17. század elején a csapatoknál már megtalálhatók a tábori orvosok, vagy felfogadtak borbélysebészeket a sebesültek és betegek kezelésére, sőt létrehoztak tábori kórházakat is, bár ezek majd csak a visszafoglaló háborúk idején váltak általánossá.5 A végvárak katonáinak helyzete különbözött a mozgó hadseregben szolgálókétól. Az időjárás viszontagságaitól talán nem szenvedtek annyit, hiszen voltak külön szálláshelyeik, bár az elszállásolás is adhatott panaszra okot, mint ahogy az Ordódy Zsigmond esztergomi káptalannak írott jelentéséből kitűnik: „ .. . eddig semmi hellye nem uolt az szegény huszárnak, talán Egesegenek is az ártott... Ő Fölsége nem tudgya micsoda nyomorúsággal lakik it, amit amot Pincékben a katonaság és mennit szenuedtenek Uerek ontásaig obsidio alatt”.6 A panasz ellenére is kedvezőbbek voltak az élet- körülményeik, hiszen a járványok, fertőző betegségek nem pusztítottak közöttük oly mértékben, mint a zsúfolt táborokban, békeidőszakban pedig életmódjuk alig különbözőit a polgári lakosságétól. Az állandó várőrség tagjai között nem voltak mindig orvosok vagy borbélyok. Orvos egyébként is ritkán fordult meg várakban, bár a 16. század egyik jeles orvosa, Balsaráti Vitus János mecénását, Perényi Gábort követve több várban is élt, s valószínűleg az ottani katonák gyógyításával is foglalkozott.7 Általában egy-egy ostrom közeledtekor fogadtak fel a várak kapitányai borbélyokat. így például Dobó 1552-ben 13 borbélyt hivatott az egri várba, akiknek feladata volt az ostrom során megsebesültek egészségügyi ellátása.8 A gyógyítóknak ez a magas száma a korszakban kiemelkedőnek tekinthető, hiszen 160 várvédőre jutott egy borbély, míg 1566-ban a szigetvári ostrom során egyetlen borbély feladata volt az 1000 várbeli orvosi ellátása.9 Az orvosi személyzet biztosításának ez a módja, hogy ostrom idején legyen aki a sebesültekről gondoskodik, a kapitányok előrelátásától függött, így előfordult olyan eset is, hogy nem volt gyógyítani tudó a várban. így 1532-ben Sárvár ostroma közben Nádasdy Ferenc kéri a fiát, hogy küldjön borbélyt vagy orvost.10 Valószínűnek látszik, hogy ez utóbbi eset a kivételek közé tartozik, pontos képet azonban csak akkor kaphatunk, ha a várak fennmaradt iratanyagának ilyen vonatkozású adatai értékelésre kerülnek. Az ostromok szüneteiben, a viszonylagos békeidőben is találunk orvoslással foglalkozókat néhány végvárban. Az egri várban Rákóczi Zsigmond kapitánysága alatt még gyógyszerész is foglalkozott a betegek gyógyításával.11 124
