Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Praznovszky Mihály: Nemesi magatartásformák a török kiűzésének idején
1665 tavaszán Balassa megtámadott egy török szállítmányt, a katonák egy részét levágták, más részét foglyul ejtették, s a zsákmányt Divénybe vitték. Ez már meglehetősen kényes ügy volt több okból is. Egyrészt mert a török joggal emelhetett panaszt a béke megsértése miatt, s joggal követelhette Balassa megbüntetését, ami egyúttal egy veszedelmes magyar vitéz félretételét is jelentette volna. Ugyanakkor viszont a háttérben hatalmi harc jelei is mutatkoztak. Cserei Mihály szerint az elfogott katonák között volt a Rabló néven ismert nevezetes török katonatiszt is, akit Wesselényi magának követelt mondván, hogy az őt illeti mint az ország nádorát. (A váltságdíj várható nagysága fogalmaztatta vele a levelet.) Erre Balassa visszaüzent, hogy „mondjátok meg az ebattának, ha török rab kell, bújjék ki felesége utoljából s fogon rabot, de akkit én fogattam, azt neki bizony nem adom”.2 3 Wesselényi ezt a sértést nem hagyhatta ennyiben, s bosszújához az is kapóra jött, hogy bizonyos hírek kezdtek szállingózni arról, hogy Balassa a töröknek akar behódolni, fiait és várait átadni, sőt az északi bányavárosokat is török kézre akarja játszatni. Nem valószínű, hogy szóbeszédnél ez több lett volna, hiszen a török szállítmány elfogásával éppenhogy lehetetlenné tett mindenféle alkudozást.2 4 Mindenesetre Wesselényi közbenjárására megindították a vizsgálatot Balassa ellen, ami tartott az év végéig. Egészen pontosan tudjuk, hogy májusban kezdődött, hiszen a nádor április 17-én levélben kérte a nógrádi alispánt, hogy néhány nemes társával együtt 27-re legyen Pozsonyban, hogy ott tanúskodni tudjanak Balassa ellen, s minden panaszukat hozzák magukkal, most előterjeszthetik.2 5 Balassa érezvén a veszélyt nem jelent meg a bíróság előtt, hanem Erdélybe menekült. Besztercéről írta levelét Iippay Györgynek, amelyben tiltakozik az ellen, miszerint ő erőszakosságokat követett volna el.2 6 Erdélyben viszont keservesen kellett csalódnia Kapi György nevű rokonában, aki először is megvádolta őt a fejedelemnél, állítván, hogy Balassa kémkedik az osztrák császárnak, majd pedig lest vetvén neki, ki is fosztotta mindenéből „sok rendbeli és különbnél különb módok és formákkal” — ahogyan Balassa panaszolja évek múltán. Apafi katonái a már foglyul ejtett Balassát nyakában egy bőrtáskával vitték a fejedelem elé, s kérdésére Balassa elmondta ezt a koldustarisznyát néki jó rokonának köszönheti, aki így bánt el vele. Az igazság közben kitudódott, szabadon engedték őt, de erdélyi vagyonát nem kapta vissza.2 7 Két rossz közül választván inkább visszatért Magyarországra, s megjelent a kassai bíróság előtt ez év őszén. Itt Wesselényi ítélkezett felette, aki Balassát 76
