Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Praznovszky Mihály: Nemesi magatartásformák a török kiűzésének idején

mértékben. De a nagy készülődést nem követte a várt eredmény. A hadműveletek kései megkezdése, a sikerek ellenére való gyors befejezése a lelkesülő hangulatot hamar lelohasztotta.

Nógrád megyétől nem messze, Nyitra alá vonult fel a német haderő de Souches vezetése alatt. Már 1663 decembere óta készülődött ez a sereg a felvidéki hadjáratra. A tervek szerint mintegy 15 ezer főből állt volna amelyből 8500 osztrák katona, a többi Koháry István és Bercsényi csapataiból, a felső-magyarországi toborzott hadakból és a nemesi felkelésből állt volna össze.

Ezzel szemben tavaszra jóval kevesebb sereg vonult fel. A német hadak helyett a szász választófejedelemtől érkezett kisebb sereg. Csak Koháry vonult fel a magyarok közül néhány száz lovassal, a nemesi felkelés pedig elmaradt.1 8

Talán szerencse is, hogy elmaradt, hiszen már ekkor nyilvánvaló volt, hogy az inszurrekció korszerűtlen, elavult hadviselési forma. A nemesség fegyverzete, hadi morálja és fegyelme, kiképzettsége messze alatta maradt a kor kiképzett zsoldos hadseregének. Nem beszélve a toborzott magyar seregekről, amelyek belső tartása ekkorra már csak a legendák szépítő fényében világlott. Nemhiába írja — s neki elhihetjük — Zrínyi Miklós: „mentül rosszabb, hitetlenebb, istentelenebb, tolvajabb volt az országban, az gyűlt öszve a mi sipo- lásinkra”. S nem csoda, ha ez a szedett-vedett had az első ágyúlövésre széjjel szaladt. Még hogy ágyúlövésre? „Nem kell minékünk oly nagy ellenség mint a török, egy canicula melege, egy februáriusnak szele, egy éjszakának virrasztása, egy napnak koplalása megrontja a hadainkat és semmivé teszi.”19 (Mindebből is kiérezhető, hogy Zrínyi milyen jogosan vetette fel az állandó magyar hadsereg megszervezésének kérdését.)

De Souches serege tehát mintegy tízezer fővel április 15-én ért Nyitra alá, 17-én kezdte meg az ostromot. Május 3-án pedig a török már ki is vonult a várból. A győzelemsorozat május 16-án a zsarnóczai győzelemmel folytatódott, s június 9-én kezdték meg Léva ostromát, s a várból június 14-én vonultak ki a magukat megadó törökök. Augusztus 1-én pedig Párkány elfoglalása tette teljessé a győzelmi sorozatot.

S mindezek után következett, az európai visszhangot is kiváltó hatalmas szentgotthárdi győzelem után a császár augusztus 10-én megkötötte a vasvári békét, amely következményeivel újabb húsz esztendőre reménytelenné tette Magyarország felszabadítását. Joggal érezhették úgy a harcokban résztvevők, hogy ezzel a háborúval sem a török, sem a német nem nyert, csak a magyarok veszítettek.20 Csüggedés és elkeseredettség, kiábrándultság és passzivitás, a

74