Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
ségesei, akiket igyekezett mozgósítani a császár ellen. A tárgyalt korszakban súlyos vádak érték a francia királyt — elsősorban a katolikus császári propaganda részéről — azért, mert 1683-ban a keresztények nyakára hozta a törököket.10 Sebeville márkit, a francia követet azzal vádolták a bécsi udvarban, hogy kapcsolatot tart fenn a törökökkel titokban.11 Amilyen érdeklődéssel foglalkoztatta a török háború a Theatrum Europaeum és a Mercure Franjois olvasóit a 17. sz. végén és a 18. sz. elején, ugyanolyan érdeklődéssel vetették fel a kérdést a franciák szerepét illetően a Nouvelle Revue Franjaise és a Revue d’Histoire Diplomatique hasábjain a 19. sz.-ban. Ekkor Etienne Vachon és Leopold Guillot írtak számos cikket, s a lengyel és osztrák történészek Onno Klopp, Karl Weiss, Kurt Koehler, Victor Renner, Karl Waliszewski francia politikát ért vádjaival szemben igyekeztek legitimálni XIV. Lajos török politikáját.12 A francia politikát leggyakrabban ért vádak a következők: 1. A francia politika jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a törökök 1683-ban támadtak. 2. XIV. Lajos pályázott a császári koronára és szerette volna megbuktatni a Habsburg-dinasztiát. 3. XIV. Lajos titkos kapcsolatot tartott fenn a magyar elégedetlenekkel, diplomáciailag, katonailag és pénzügyileg támogatta őket, mintegy ő tartotta fenn az elégedetlenek mozgalmát. Ezeknek a vádaknak pedig számos variációja létezett a mindenkori politikai helyzet változásainak függvényében. Például vádolták XIV. Lajost, mivel nem hagyta, hogy franciák harcoljanak a császári seregben a török ellen, továbbá azért, mert a német birodalmi fejedelmeket igyekszik kijátszani a császár ellen. Napjainkban Bécs felmentésének 300. évfordulója alkalmából újra felmerült a kérdés, milyen szerepet játszott a francia politika az 1683-as török támadás előidézésében, azaz felhasználta-e XIV. Lajos a törököket? Jean Bérenger, Claude Michaud, Philippe Roy13 és Walter Leitsch14 írásai mutatják, hogy e kérdésben továbbra is eltérőek az álláspontok. Jean Bérenger, Philippe Roy és Walter Leitsch nem látják bizonyíthatónak, hogy Franciaország akarta volna a török támadást. Bérenger arra a következtetésre jut, hogy I. Lipót hajthatatlansága miatt kényszerült arra XIV. Lajos, hogy felhasználja kelet-európai hátvédszövetségeseit. De a gépezet nem úgy működött, ahogy azt Franciaország előre kigondolta: egy egyszerű diverzió helyett valódi török támadás következett be, amire pedig komolyan senki sem számított. így Strasbourg elfoglalása a francia csapatok által valóban Bécs ostromának okozója lett. Philippe Roy szerint Franciaország nem akarta, hogy a törökök elfoglalják Bécset, hiszen a régensburgi fegyverszünet lényegében lehetőséget adott a császárnak arra, hogy összeszedje erejét, s XIV. Lajos ezt akarta. Walter Leitsch határozottan állítja, hogy a diplomáciai forrásanyag 56
