Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
éjjel nappal Mátyás király palotáit is keményen lövette, aholott nro 1350 ágyúlövésnél többet tött, de Ibrahim pasa más felől azonnal mindjárt a lyukakat és a töréseket a kőfalakon reficiálta.” Esterházy Pál nádor is heves összecsapásokról számol be leveleiben, pl. 1684. szeptember 27-én ezt írja: „Itt az dolgok ebben vannak, hogy die 25. huius ide jővén az succursus Seraskir basával, négy felől ütött meg bennünket, az Dunán túl Pest táján semmit nem nyert, innét pedig Szent Pál völgye felé Apermon regimentjét csaknem mind levágta. Az német tábor felől is nem sokat nyert; azonban az Isten-kútjánál voltunk mi, ott Istennek hála, noha nagy dühösséggel jött reánk, de mégis elszaladt, száznál több esett el bennek, vagy kétszáznál; zászlót is nyertünk tőlök, lovakat, rabokat; bizony éppen Isten dolga volt, mert az legveszedelmesebb helyen voltunk. Buda állapotja csak az egy élő Isten akaratjából függ; mi úgy látom meg nem vesszük; vagyunk már 6000 ember héával.” „Ezek is az magyarok harmadnap alatt el akarnak mind menni; atta volna Isten, ide ne jöttem volna; már nem is tudom, mit csináljak itt harmad-negyed magammal. Az ellenségre menénk tegnap, hogy már megütközzünk vélle, azonban megállapodott az herceg; addig Fejérvár felé ment ő is (t. i. a török), és így re infecta jöttünk vissza.” Főleg a fizetetlenségre és az utánpótlás hiányára panaszkodik, pl. október 12-i levelében: „bizony inkább volnék innét 100 mérföldnire, minthogy ezeket a rút állapotokat köll szemlélnem; agyja Isten jó végét; immár nem elég, hogy semmit sem füzetnek, hanem erővel marháinkat elhajtják, lovainkat elveszik erővel az németek, füzetés nincs, már magam annyira jutottam, hogy szekérbéli ökröm tíznél több nincs, az németek az fűrűl elvonják . . ,”7 Leveléből egyértelműen kicsendül a közelgő kudarc feletti elkeseredés, látva a sok bajt, a súlyos veszteségeket, a törökök elszánt védekezését. Nemcsak a várőrség védekezett szívósan, a szerdár is felújította felszabadító kísérleteit. A pasa az érdi csata után egész Mohácsig vonult ugyan vissza, de új csapatok érkeztek a birodalomból, s ezekkel ismét megindult Buda felé, szeptember 25-én Siavus pasa a Svábhegy felől megtámadta az ostromgyűrűt s erősítést juttatott a várba, ahonnan a védők ugyanakkor sikeres kitörést hajtottak végre. Igaz, a császári csapatok is kaptak erősítést, szeptember 11-én ugyanis megérkezett a vár alá Miksa Emánuel bajor választó 8000 főnyi haddal. Október 4-én a keresztény sereg nagy, de eredménytelen rohamot intézett a vár ellen. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy Budát nem bírják bevenni. Október 24-én Ahmed egri beglerbég visszafoglalja Pestet s 30-án 26 000 oka lisztet szállíttat a Dunán át a várba. November 3-án a védősereg ismét kirohanást 48
