Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Varga J. János: A Kahlenbergtől az esztergomi Várhegyig
tulációt választották, hogy embereiket és felszerelésüket átmenthessék Buda védelmére. Október 26-án éjjel Lotharingiai Károly főhadiszállásán megtárgyalták a feltételeket, amelyek értelmében 28-án a várőrség, s mintegy 6000 főnyi polgári lakos szabadon elvonulhatott Esztergomból. A magyar királyok egykori székhelyére egy szász tiszt személyében katonai parancsnok került, a szövetséges csapatok pedig megindultak téli szállásuk felé.16 A Bécs mellett megvívott ütközettől az esztergomi várból lefelé kanyargó török menetoszlop látványáig mindössze 45 nap telt el. Vajon milyen gondolatokat indított el, milyen cselekvésre késztette a magyarokat ez a másfél hónap, amely tele volt feszültséggel, kétkedéssel és reménnyel, és sokak által nem várt katonai sikerekkel? Egyáltalán mit tudunk e néhány hét magyarjairól? Hiszen Bécs, Párkány és Esztergom alatt alig hallunk róluk; mindenütt idegenek: ausztriaiak, bajorok, szászok, frankok és lengyelek, egy nemzetközi szövetség tagjai. 1683 tavaszán még nagy a készülődés: a királyi Magyarországon Esterházy Pál nádor pátensével toboroznak: „Eljött az idő, hogy az édes magyar haza felszabaduljon a török járom alól, fogjon tehát mindenki fegyvert, mutassa meg hazájához való kötelességét.” Mire Kara Musztafa átkelt a Dráván, már több mint 10 000 főnyi magyar sereg állt fegyverben. De nem sokáig, mert a nagyvezér hadai láttán egykettőre szétrebbentek, júliusra őrizetlen maradt a Rába vonala, a török akadálytalanul zárta körül Győrt, majd Bécset, s a dunántúli főurak sorra meghódoltak: Batthyány Kristóf és Ádám, a Nádasdyak, Esterházy Ferenc, Draskovics János, Zichy István és sokan mások, hogy életüket és vagyonukat megmentsék, vagy ahogyan Draskovics János fogalmazott a nádorhoz intézett levelében, elismerték Thököly Imre fejedelemségét kényszerből, különben elpusztul az ország.17 Batthyány gróf, aki júniusban még Draskovics Miklóssal együtt 6000 fegyveres élén őrizte a Rába átkelőit — ha hihetünk Buonvisi nuncius jelentésének — július második felében már Thököly híveként 3000 lovasával por- tyázik Grác közelében. Zrínyi Péter fiát, Jánost, ezekben a napokban fogták el. Állítólag a török elől Linzbe menekülő császár útvonalát igyekezett kikémlelni, hogy a tatárokat és Thököly embereit utána eressze. Vasra verve viszik Linzbe, majd Passau várába.18 Esterházy nádor volt az egyetlen, aki a Dunántúlról felkerekedett embereivel és Morvába ment, ahol a Bécs felmentésére készülő sereg gyülekezett. Magyarok csak kevesen érkeztek oda, néhány főúr és pár száz katona.19 Kényszerű csatlakozás a törökhöz, nagyfokú bizonytalanságérzet és szorongás, legfeljebb reményteli várakozás jellemezte a nemesség magatartását 37
