Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Varga J. János: A Kahlenbergtől az esztergomi Várhegyig
ságát. A törökök meghátráltak és a szárazföld egyre kisebb darabjára szorultak vissza. Most már az egész keresztény sereg támadásba lendült. Lotharingiai Károly előre vezényelte a tüzérséget, amely lőni kezdte az erősséget és a hajóhidat. A hídfőállás hamarosan elesett. A muzulmán harcosok egy része a Garam torkolatánál próbált átgázolni Nógrád vára felé, a többség azonban a Dunába vetette magát, vagy a hajóhídon át igyekezett menekülni. Hatalmas tömeg tülekedett rajta, amikor váratlanul szétszakadt: talán néhány jól célzott ágyúgolyótól, vagy maga Kara Mehmed tépette fel, aki sebesülten vergődött át, s félt, hogy üldözik. A menekülők most már úszva igyekeztek az esztergomi partra, sűrű ágyútűzben: sebesültek, fuldoklók és halottak borították a Duna vizét. Aki odaát rekedt, egy szálig elveszett, vagy fogságba esett. A látvány hátborzongató lehetett az esztergomi vár bástyáiról. Ide igyekeztek azok, akik túlélték a katasztrófát.14 Esztergom akkor a Várhegyen épített erődítményből, a Duna-parton fekvő Vízivárosból és a vártól délre eső Rácvárosból állott. Az erősséget a Várhegy sziklaperemén körbefutó fal övezte, amelyet a vízpart felőli oldalon meredek hegyoldal tett megkozelíthetetlenné. Keletről kettős falrendszer biztosította a védelmet. Délkeleti irányban a Várhegynél magasabb Szent Tamás hegyen kis török palánkerődítmény állt.15 A párkányi győzelem után négy nappal a szövetségesek Esztergom fölött, a vár ágyúinak hatótávolságán kívül összeállították a Komáromból leúsztatott hajóhidat, és megkezdték az átkelést. Közben a törökök felégették a Rácvárost és a Szent Tamás-hegyi palánkot, majd visszavonultak a Vízivárosba és a várba. Október 22-én bezárult körülöttük az ostromgyűrű: a császári lovasság és gyalogság keleti és déli irányból, az időközben érkezett bajorok észak-északkelet felől vonultak fel, a lengyelek egyelőre a párkányi oldalt biztosították. A tüzérséget a Szent Tamás-hegyen és a vártól északészakkeleti irányban helyezték el, sőt a folyó túlsó partján egy lengyel ütegállást is telepítettek, hogy a várat és a Vízivárost több oldalról tűz alatt tarthassák. Közben a bajorok északkelet felől kiépítették futóárkaikat és október 25-én sikeres gyalogsági rohamot intéztek a gyengén védett Víziváros ellen. A vár keleti falán is jókora rés tátongott már, amikor Lotharingiai Károly megindította katonáit a környező magaslatokról. A védők heves ágyú- és puskatüze azonban visszavetette őket. A herceg mégis úgy döntött, hogy megadásra szólítja fel az őrség parancsnokát, aki 24 óra gondolkodási időt kért. Az ostromlók ágyútűzzel igyekeztek kedvező döntést kicsikarni, ami sikerült is. Noha Arszlán pasa és Bekir pasa 6000 főnyi őrséggel, 50 ágyúval és 1000 q puskaporral ellátva néhány hétig tarthatta volna magát, mégis a kapi36
